Tűzrőlpattant

SÜTIBE ZÁRT SZÍV a romantikusoknak, akiknek a belső az, ami igazán számít.

Mindenképp valami szív alakút szerettem volna sütni, de egy szív formatorta olyan csöpögősnek tűnt. Szív alakú kekszek megint csak nem jöhettek szóba. Végső elkeseredésemben fogalmazódott meg a szív alakú farsangi fánk gondolata, kimerítve a farsangot és a Valentin-napot is egyszerre. De végül ez is gyenge próbálkozásnak találtatott. És ekkor jött a megváltó ötlet: kívül teljesen hétköznapi alakkal, de belül annál „szívesebb” formával. Maradéktalanul beleszerettünk, ezért I LOVE YOU sütinek kereszteltük…

Hozzávalók:

30 dkg liszt

15 dkg porcukor

12 dkg puha vaj

2 tojás

1 cs. sütőpor

1 ek. vaníliás cukor (1 csomag porcukorba 1-2 vaníliarudat szúrok, már akár 1 hét múlva használható)

125 ml tej

2 ek. natúr kakaópor + 2 ek. víz

reszelt narancshéj

A tetejére:

5 dkg mascarpone

1 ek. porcukor

2 ek. cointreau narancslikőr

Eszközök:

10 x 6 cm-es szögletes formák

3,5 cm átmérőjű szív kiszúróforma

A vajat a cukorral, vaníliás cukorral, narancshéjjal habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat. Tovább keverjük és hozzáadjuk a sütőporos lisztet. Végül lazítjuk a tejjel. A tésztát megfelezzük. Egyik felében elkeverjük a kakaóport + 2 ek. vizet, és a masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk 1,5 cm vastagon. 170 fokon kb. 15-20 percig sütjük. Ha kihűlt, 3,5 cm átmérőjű szíveket szúrunk ki belőle. A formákat negyedéig megtöltjük a sárga masszával, és a kiszúrt szíveket szorosan egymás mögé „tapasztva” a masszába helyezzük. A maradék sárga masszával kitöltjük a szívsort körülvevő hézagot, és a tetejét is beborítjuk vele. Kissé megütögetjük a forma alját, hogy a sárga massza biztosan egyenletesen elosztódjon. 170 fokon minimum 25 percig sütjük. Ajánlatos tűpróbát végezni.

Ha a sütik kihűltek, vonjuk be a tetejüket a narancslikőrrel ízesített mascarponéval. Végül szórjuk meg piros szívecskés cukorkonfettivel.

A szegények krumplijának is nevezett csicsóka házassága parmezánnal, rozmaringgal , snidlinges tejföllel.

 Új szereplő érkezett a konyhánkba a csicsóka személyében. Pontosabban nem is annyira új, mert legalább két éve, hogy először megvettem a piacon egy idős anyókától az első gumókat, de azok nem a fazékban végezték, hanem a kert gyomrában mélyre ásva, a saját termés reményében. Pedig annyiszor elterveztem más bloggerek próbálkozásain felbuzdulva – hogy most vagy soha – én is megfőzöm, de mindezidáig a végső csapás elmaradt. Tavaly el is felejtettük, hogy nekünk is van a kertben, de az idén még a farkasordító hideg előtt felástunk néhány tövet. Így most a következő recept alanyául a saját csicsókatermésünk szolgált.

A lepény alapja egy vékony, ropogós tészta, rajta snidlinges tejföl, hajszálvékonyra szelt csicsóka, és a rozmaringos-parmezános morzsa ropogósra sülve a tetején. Összességében a konbináció jól harmonizál a csicsóka jellegzetes „szotyolaízével”, ami ugye nem hiba, mivel a csicsóka a napraforgóval sógorsági viszonyban áll. :)))

Sokszor és sok helyen olvastam, hogy mennyire hálás növény, mivel ápolást nem nagyon igényel, és mégis akár 1 kg is megteremhet egy tő alatt. Nálunk azért ennyire nem volt bő a hozam, de ezt betudjuk a száraz nyárnak és a kevés locsolásnak. Az idén majd jobban tutajgatjuk, megér az ügy egy-két lapátnyi trágyát is, az újabb konyhai kísérletezések örömére.

Hozzávalók a lepénytésztához:

25 dkg liszt

20 dkg sűrű joghurt vagy tejföl

6 dkg vaj

só

A lepényre:

15-20 dkg csicsóka, vékonyra szelve

1,5 dl tejföl

½ csokor snidling, apróra vágva

5 dkg reszelt parmezán + 5 dkg ementáli sajt

2 ek. zsemlemorzsa

olívaolaj

só, bors, rozmaring

A lepénytésztához elmorzsoljuk a vajat a sóval elkevert liszttel, hozzáadjuk a joghurtot (én 2 x 2 dl joghurtot konyhai papírtörlővel bélelt szűrőbe öntöttem, és hagytam 1 órán keresztül a felesleges savót lecsepegni) és sima tésztává dolgozzuk. Hagyjuk fél órát pihenni, majd kb. 1 cm vastagságúra nyújtjuk, és megkenjük a snidlinggel elkevert tejföllel. Borítsuk be egyenletesen a csicsókaszeletekkel, sózzuk, borsozzuk. Végül locsoljuk meg az olívaolajjal, és egyenletesen szórjuk meg a kétféle sajttal és rozmaringgal elkevert zsemlemorzsával. Süssük 180 fokon kb. fél óráig.

Mangalicának lenni elég hátrányt jelent manapság. Nem elég, hogy szőrös, amely kimondottan előítéletet szül a csupasz testű szépségideálok korában, hanem ráadásul finom a húsa. És ezt akármennyire is titkolja, a csúcsragadozók (az emberek) egyre nagyobb számban fedezik fel.

Mi például – már nem először – az éves budapesti mangalicafesztiválon eredtünk a zsírmalacok nyomába. A szervezők nem könnyítették meg a dolgunkat: a szokásos városligeti helyszín helyett idén a belvárosba kellett mennünk, ahol a parkolás nem az a magától értetődő feladat. (Az egyik árus szívta is a fogát, hogy szerinte sokkal kisebb helyre zsúfolták őket.) Úgyhogy a Szabadság téren állították fel a megannyi pavilont, és a látogatók a szűk terek miatt szinte egymás sarkát taposták. Ráadásul a díszkövekre sem volt tanácsos rálépni a csúszásveszély miatt.

Egy ilyen fesztiválon azonban nemcsak a bundás, simogatnivaló malacokkal találkozhatunk, hanem a különböző kézműves iparosok tárgyaival, házilag készült élelmiszerekkel és az átlagnál jóval több ősmagyar vallású emberrel és rovásírással.

Be is vásároltunk derekasan (a derekunk majd leszakadt a sok cipelnivalótól, például a köleses-májas hurkától, a mangalica disznósajttól, a füstöltcsülök-pástétomtól meg a jól megérlelt bivalysajttól), de este már a mangalicahurka vígan sült a serpenyőben, és nem is élte meg a reggelt.

Íme egy kis fényképes beszámoló a hétvégi mangalicafesztivál szombati napjáról!

A szokatlan hideg és a hamisítatlan karácsonyi filmes hangulat miatt nem csak a mangalicákon volt szőr.

A mangalica nem hal meg, csak átalakul.

A fesztivál sztárjai, avagy mangalicák live.

A fesztivál nem pont a fitnesz jegyében telt.

Persze voltak azért  különféle sajtok tehén-, kecske- és bivalytejből is...

...de a látogatókat leginkább a HÚSok érdekelték.

Pedig vót itt kérem minden, mint a bucsuba'

Előkerült például egy echte sárkányfűárus!

A cukiságért folyó versenyben a mangalicák fő versenytársa ő volt.

És végül nézzétek meg a legviccesebb, igazi mesés csengésű településnevet!

Hétvégi zsíroskenyérpartyra készült ez az arab ízvilágot idéző szendvicskrém, egy calvados-zselés csirkeszív rillette kíséretében, hogy azért a tematikához is hű maradjak. Ami azt illeti, tartottam tőle, hogy a kutya se fogja enni, és inkább a hagyományos zsír + hús párosítás tarol majd. Ezzel szemben ahogy elnéztem a kenyerüket vígan falatozókat, szemmel láthatóan nekik is bejött ez az egyszerre sós-édes-gyümölcsös-fűszeres ízvilág.

Mi is nagyon szerettük! Ezért ma készült belőle egy újabb adag, most saját részre – gombhoz a kabát elvből bagettet is sütöttem hozzá, de a fotózást már nem volt ideje megérni, ugyanis még frissiben az utolsó morzsáig elfogyott.

Hozzávalók:

Most 20 dkg brie sajt, de fetából is szoktam.

5 dkg vaj

kb. ½ dl tejszín

kb.½ dl mangópüré (Ázsia boltokban, Corában kapható. Vagy friss mangóból saját kezűleg.)

1 ek. tahini

7 dkg apróra vágott magozott datolya

annyi őrölt dió, hogy a krém kenhető állagú maradjon

½ csokor koriander zöld

só, de csak akkor, ha nem fetát használok

Ha brie sajtot használok, a fehér penészréteget alaposan levágom a sajtról. Csak a krémes rétegre lesz szükség. A robotgép keverőtáljába mehet a sajt, vaj, tejszín, amit habosra keverek. Utána az őrölt dióval, apróra vágott datolyával, mangópürével, tahinivel és a felaprított korianderzölddel tovább keverem, míg egyneművé nem válik.

A kenyér, amit nem kell szeletelni, nyugodtan nekiugorhatunk kézzel, sőt kötelező, mert szeletelve elveszti réteges állagát. Langyosan a legjobb körülülni és már huzigálhatjuk is a sajtos rétegeket.

Ha hétvége, akkor kenyérsütés! Na nem mint ha hétköznap nem lehetne, de a szombat reggel számomra elképzelhetetlen friss, ropogós házipéksüti nélkül. Ez a kenyér pedig az egyik legjobb választás a hétvégi meghitt családi reggelik eltöltésére. Elég előző este bedagasztani és betenni éjszakára a hűtőbe, reggel kis pihentetés után máris dolgozhatunk vele. Az eredmény pedig az abbahagyhatatlanul finom kategóriába sorolható. Kívül ropogós, belül puha és eszméletlenül sajtos. Levendulás málnalekvár fogyott hozzá.

Hozzávalók:

42 dkg liszt

1 ek. cukor

2,1 dkg élesztő

1 kk. só

140 ml tej

2 tojás

4 dkg vaj

10 dkg cheddar sajt

A rétegek közé:

4 dkg olvasztott vaj

10 dkg cheddar sajt

A lisztet összekeverem a sóval, cukorral. A vajat felolvasztom, hozzáadom a tejben feloldott élesztőhöz és beleütöm a tojásokat is. Dagasztógéppel összedolgozom a liszttel, közben beleszórom a reszelt sajtot, majd hagyom, hogy a gép helyes kis gömbőcöt gyúrjon.

Nedves konyharuhával letakarom és a duplájára kelesztem. Ha megkelt, lazán átgyúrom és kb. 30x30 cm-es négyzetlappá nyújtom. Megkenem az olvasztott vajjal, és egyenletesen megszórom a reszelt sajttal. A négyzetlapból 6 csíkot vágok, és egymásra illesztem őket (közben jól lenyomkodom a rétegeket, hogy minél jobban egymáshoz tapadjanak).

A kapott „tornyot” is 6 részre vágom, és a vágási felületükkel fölfelé egy 30x12-es sütőformába helyezem őket, a lehető legszorosabban. Hagyom, hogy a duplájára keljen, majd 170 fokon kb. 40 percig sütöm. Ha nagyon pirulna, fóliát teszek rá.