Tűzrőlpattant

Az idén elmaradt a szaloncukorkészítés, helyette ezek a karácsonyi Disney rajzfilmekből ismert giccses cukorkára hajazó sütik kerülnek a fára.

Tulajdonképpen a sütinyalóka tészta spirálosan színes szerkezete adta magát, hogy a nyalókák mellett Candy Cane is készüljön belőle. Mert hogy így hívják! Szentül meg voltam győződve, hogy Amerikából ered, és biztosan a Mikulás botja adta az ötletet a rajzfilmkészítőknek, akik ebből is hasznot húzva elterjesztették a szülők nagy örömére. Ehelyett egy német édességkészítő a kitalálója 1672-ből. Pontosabban a kölni katedrális karnagya bízta meg azzal a feladattal, hogy készítsen valamit, amitől a gyerekek csendben maradnak a karácsonyi mise alatt. És hogy mégis legyen valami keresztény színezete a dolognak, a cukorka végét kampósan meghajlította, hogy a kis Jézust meglátogató pásztorok botjához hasonlítson. Hát, ennyi a történet.

A recepthez adalék, hogy a nyalókához képest a Candy Cane-hez kisebb nagyságú golyókat vettem a tésztából, nem tekertem föl, hanem kampósbotokat formáltam belőlük, és a méreténél fogva a sütési idő is lerövidült 3-4 perccel.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a karácsonyi készülődés elképzelhetetlen  egy jó fűszeres forralt bor nélkül.

Hogy fehér, vagy vörösborból készüljön, szerintem ízlés dolga. Én a magam részéről jobb szeretem vörösborból készíteni. Cukorból és kevéske vízből sötét karamellszirupot főzök, majd felöntöm jó minőségű száraz vörösborral, fűszerezem friss narancshéjjal, szegfűszeggel, fahéjrúddal, csillagánizzsal és egy leheletnyi kardamommal. 

Lassú tűzön kb. 5-6 percig főzöm , hogy a fűszerek jól átjárják, ha nem elég édes, még egy kis barna cukrot is adok hozzá, és ha már az egész lakást belengi a fenséges illat, késznek nyilvánítom. Szigorúan karácsonyi motívumos bögrékbe töltöm, mert úgy az igazi!  A fűszerek mellett a sötétre pirított cukor nagyon erőteljes mézeskalácsos ízt ad neki. Igazi téli csemege!

Tegnap este, ahogy kortyolgattam, azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lenne, ha a maradék forraltbor zselés szaloncukorként végezné? A próbálkozás jó eredménnyel zárult. Két transzport is készült: az első lágyabb állagú, a második a boltihoz hasonló. Kinek-kinek ízlése szerint.

A lágyabb zseléhez:

 1 dl forralt bor, 2 ek. cukor, 1 púpozott teás kanál porzselatin, pár csepp citromlé

(ez a próbamennyiség egy pici, 10 x 10 cm-es négyszögletes jénai edényre volt elegendő, így ez az arány az edényünk űrtartalmához képest változik )

 A hozzávalókat kis lángon összemelegítem, amíg a zselatin fel nem oldódik, közben kevergetem, nehogy odakapjon.

Egy akkora űrtartalmú kivizezett szögletes formába töltöm, hogy a folyadék 1-1,5 cm-ig érjen. Hűtőben egy órát dermesztem. Amikor megdermedt, késsel elválasztom az edény falától, kézzel a zselé alá nyúlok, hogy teljesen elváljon az edénytől és egy sima felületre borítom. Felvágom szaloncukor nagyságú darabokra, majd jöhet a csokiba mártogatás. A csokit vízgőz fölött megolvasztom , a zselékockákat egyenként villára szúrom és csokiba mártom, majd egy fóliával betakart tálcára sorakoztatom őket. A csoki dermedéséig a hűtőben pihentetem a szaloncukrokat.

A  szilárdabb állaghoz:

 Az előző zselatinmennyiséget a duplájára emeltem, a többi hozzávaló változatlan maradt, még a formán változtattam:a zselét próbaként IKEA-s „rúd” jégkockatartóba töltöttem, (egyébként a jégkockatartó űrtartalma 2dl) a szép szabályos zselérudakból  gyári formát meghazudtoló szaloncukraim lettek. Egy zselérúdból 5db cuki jön ki, így egy jégkockatartóval akár 30 db szaloncukrunk is lehet, ha a zselé kellő szilárdságú és a  türelmünk is töretlen marad. Mert bizony nem minden rúd adja meg magát egykönnyen.

Bevonat:

Nekem eddig a "mártogatáshoz" a  70%-os kakaó tartalmú jó minőségű étcsokik váltak be a legjobban. Az 1 dl zselémennyiséghez 5 dekányit olvasztottam fel, és mind fel is használtam.

Csomagolás:

-Metál csomagoló: a leghigénikusabb, és nem is szárad ki benne a szaloncukor. De nehéz a szaloncukorformához a fólia végeit megcsavarni, mert nem könnyen formálható.

-Krepp papír: könnyű vele bánni, viszont ha a zselé kicsit megolvad, a papír elázhat.

Tapasztalat:

 A szilárdabb zselével sokkal könnyebb dolgozni, és az IKEA-s jégkockatartó is csak ezzel működik, mivel minél keményebb a zselé, annál könnyebben kifordítható a formából. Ha mégis a lágyabb zselé mellett döntünk, szögletes formába töltve könnyen megbirkózunk a feladattal.

Leegyszerűsítve: a lágyabb zselés finomabb, a szilárdabb szebb; ki-ki döntsön saját preferenciája szerint.