Az idén elmaradt a szaloncukorkészítés, helyette ezek a karácsonyi Disney rajzfilmekből ismert giccses cukorkára hajazó sütik kerülnek a fára.

Tulajdonképpen a sütinyalóka tészta spirálosan színes szerkezete adta magát, hogy a nyalókák mellett Candy Cane is készüljön belőle. Mert hogy így hívják! Szentül meg voltam győződve, hogy Amerikából ered, és biztosan a Mikulás botja adta az ötletet a rajzfilmkészítőknek, akik ebből is hasznot húzva elterjesztették a szülők nagy örömére. Ehelyett egy német édességkészítő a kitalálója 1672-ből. Pontosabban a kölni katedrális karnagya bízta meg azzal a feladattal, hogy készítsen valamit, amitől a gyerekek csendben maradnak a karácsonyi mise alatt. És hogy mégis legyen valami keresztény színezete a dolognak, a cukorka végét kampósan meghajlította, hogy a kis Jézust meglátogató pásztorok botjához hasonlítson. Hát, ennyi a történet.

A recepthez adalék, hogy a nyalókához képest a Candy Cane-hez kisebb nagyságú golyókat vettem a tésztából, nem tekertem föl, hanem kampósbotokat formáltam belőlük, és a méreténél fogva a sütési idő is lerövidült 3-4 perccel.