Aki valaha készített már töltött libanyakat, biztosan belefutott abba, hogy a legnagyobb igyekezete ellenére is a sütésnél bizony kihasadt az a nyavalyás libanyakbőr. Valahogy pont olyan ez, mint a karácsonyi beigli esete, pontról pontra a recept szerint haladunk, aztán mégis szétnyílik… Én is jártam így többször, mert a legtöbb recept csak addig jut el, hogy a megtöltött libanyakat főzd forrásban lévő húslevesbe…pedig pont ez az ellensége, nem bírja a 100 fokot, ezért forráspont alatt kell tartani a levest, amiben fő.
Ugyan ez most nem egy hagyományos töltött libanyak-recept, de az eljárás megegyezik: a nyakbőrön áll vagy bukik minden, ezért bánjunk vele úgy, mint a hímes tojással!
Mivel most jöttek le a füstről, kép csak a felvágatlan példányokról készült, később hozok majd feltárulkozó képeket!
Egyébként szerintem tökéletes előétel lehet a karácsonyi menübe is.
Hozzávalók 3 libanyakbőrhöz:
Bruttó 1 kg tisztított libaláb és a körmöt is le kell ám vágni! –megfőve, kicsontozva kb. nettó 25 dkg (!) marad, vicc az egész.
1 közepes libacomb vagy 2 libaszárnytő
30 dkg libaszív
40 dkg libazúza
3 libanyakbőr
5 dkg aszaltszilva
só, őröltbors, őrölt szegfűszeg, majoránna, pirospaprika
2-3 gerezd zúzott fokhagyma
A főzőléhez:
2 nagy fej hagyma,
1 szál zöldség
1 szál répa
1 kis fej fokhagyma
1-2 szegfűszeg
egész bors,
só
1.) Első lépésként vizsgáljuk meg a nyakbőröket, ne legyen rajtuk apró luk vagy elvékonyodás, mert akkor hiába dolgoztunk, ha az utolsó lépésnél kiszakad az egész.
Varrjuk be a nyakbőrök kisebbik nyílását zsákvarró tűvel! Pont úgy néz ki, mint egy meghajlított tű, és sokkal könnyebb vele dolgozni.
2.) Az összes hozzávalót – a nyakbőrök és az aszaltszilva kivételével – vajpuhára főzzük a hagymák és fűszerek társaságában, majd leszűrjük és langyosra hűtjük a libaalkatrészeket, a főzőlevet pedig félre tesszük abálólének.
3.) Most jön a kritikus pontja az egész projektnek, a libasajt lelke, ami összetartja majd (értsd:kötőanyag): kiszedegetjük a csontocskákat a lúdlábakból, ha elég puhára főztük, akkor sima ügy lesz, ha nem, akkor késő bánat, de legalább nekünk is marad valami cupák a csonton.
4.) A szívet és a zúzát egyforma kis kockákra vágjuk, a libacombot kicsontozzuk és szintén kockára vágjuk, akárcsak az aszaltszilvát – egy keverőtálba szórjuk mindet, majd fűszerezzük borssal, szegfűszeggel majoránnával, kevés pirospaprikával. Fűszeresebbnek kell lennie, mivel az abálás alatt jelentősen veszít ízéből, de a sóval nem árt vigyázni, ha már a főzőlébe úgyis tettünk!
5.) Kb. 1,5 dl főzőlevet öntsünk a lúdlábbőrkére, adjuk hozzá a fokhagymagerezdeket, és pépesítsük botmixerrel, ilyen kis mennyiségért ne koszoljunk darálót! Öntsük rá a bőrkepépet a sajtanyagra és keverjük össze alaposan, azután egy evőkanál segítségével töltsük meg a nyakbőröket úgy, hogy se túl feszesek, se plöttyettek ne legyenek, mert különben kiszakadhatnak főzés közben. Nem árt kissé megrázogatni őket, miközben töltjük, hogy ne maradjon a töltelékben levegő, mert akkor nem lesz szépen szeletelhető a sajt. Varrjuk be alaposan a nyílást, mert ha rés marad vagy túl lazán varrjuk, főzés közben kiszökhet a töltelék.
6.) Végre abálni fogunk! Melegítsük fel 90 fokig a főzőlevet, és tartsuk végig forráspont alatt. Helyezzük óvatosan az edénybe a nyakincákat, és abáljuk őket fél óráig, el nem mozdulva mellőlük egy másodpercre sem, itt most résen kell lenni, mert bármi megtörténhet, ha túlhevül az abalé. Mikor elkezd puhulni a bőr, néhány helyen vigyázva szúrkáljuk meg tűvel, hogy a légbuborékok eltűnjenek.
7.) Ha eljutottunk a 7. pontig, libanyakhasadás és szitkozódás nélkül rebegjünk hálát az égnek, mert már túl vagyunk a nehezén! Tegyük a libanyakakat két fa vágódeszka közé és préseljük le őket valami nehezékkel (nagy görög őszibarack-konzerv pl. erre is jó) és hűtsük ki.
Másnap hideg füstön hagyjuk őket néhány órácskát.
Utolsó kommentek