Lassan sült marhapofa speclivel

Éjjeli baglyok, figyelem! Aki képes hajnalig filmet nézni, de a korai kelés áldozatát nem hajlandó meghozni a vasárnapi ebédjéért, viszont szereti a déli harangszó mellett a kanalát szájához emelni, akkor neki ez a recept a tuti befutó.




Ráadásul sok munka sincs vele, leszámítva a spéclit. A sütő egész éjjel helyettünk dolgozik (80 fokon!), megspórolva nekünk a sparhelt melletti ácsorgást. Igen, nekem is eszembe jutott az áramszámla, de talán a téli zimankó mellett még jól is jön egy plusz hőforrás. A recept Mautner Zsófié.

Sokat nem változtattam rajta, az elkészítésnél a sütőben sült verziót vettem alapul. Az előkészített pofákat, ugyanabban a serpenyőben amiben megpirítottam, lefedve este 11-kor toltam be a sütőbe, reggel 10-kor pedig késznek nyilvánítottam. Köretként pedig Huszár Krisztián (MÁK) speclijét nyeltük, mint kacsa a nokedlit… Ez esetben a specli az összetevőket véve „fine dining nokedli” – tényleg nagyon ott volt!

 

Összegzésként leírhatom, hogy ennyire szaftos (nem zsíros) húst még életünkben nem ettünk.

A ragacsos cupákrétegek szerelmeseinek kötelező menet!

Mivel a hazai marhahús-kínálat nem legszokványosabb tagjáról beszélünk, nem árt előre megrendelni a hentesnél. (A marhapofa egyébként nemcsak nálunk számít különlegességnek, hanem még Nagy-Britanniában is. Ott a kilencvenes évek kergemarhakór-járványai nyomán kitört hisztériában tűnt el a polcokról. Ahogy egy ottani szakíró megjegyzi: még most is, a kedélyek lecsillapodása után sem árt, ha némi borravalót csúsztatunk a hentes zsebébe, hogy megkapjuk ezt a nem mindennapi csemegét.) A METRO-ban általában szoktam látni kb. 2-3 kg-os kiszerelésben. Legutóbb a bosnyák téri piacon sikerült ráakadnom egy kilónyi mennyiségre, de a Vámházon nagyobb az esélye az előfordulásának. Árát tekintve pedig az átlag marhahús árakban kell gondolkodni.