Tegye fel az a kezét, akinek a majálisról a nyalóka, a vattacukor, törökméz, a perec és társai jutnak eszébe!

Azt hiszem, az enyémen kívül még sok kéz lendülne a levegőbe. Egyik kezemben a rózsaszín nyúl alakú lufit, a másikban az elmaradhatatlan piros kakasnyalókát fogtam, és teljes volt a boldogságom. Ha majális, akkor pedig irány a Városliget! – legalábbis gyerekkoromban még így gondoltam, az más kérdés, hogy mai fejjel inkább nekiállok és megsütöm magam a saját nyalókámat. Persze az nem égetett cukorból van, és még csak nem is kakas alakú L

 

 

 

Hozzávalók:

40 dkg liszt

10 dkg natúr vajkrém (vagy philadephia, vagy mascarpone)

10 dkg puha vaj

15 dkg porcukor

1 tojás (M-es)

1 evőkanál vaníliakivonat

1 kis kanál sütőpor

ételfesték

1 csomag hurkapálca

 

A vajat, a sajtkrémet és a tojást habosra keverem a porcukorral, vaníliakivonattal. Hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet. Ha a massza túl lágy, kevés liszttel javítok az állagán, de ne legyen túl kemény sem. Két részre osztom, és az egyik felét ételfestékkel színezem. (Én a Wilton royal blue-t használtam) Persze lehet helyette kakaót, céklaport, spenótport és sokféle természetes színezéket is használni. De ha igazán szép élénk színeket szeretnénk, akkor kénytelenek leszünk a mesterségeset választani.

A tésztát 1 órára a hűtőbe teszem, hogy jól formálhatóvá váljon. Amíg hideg, addig könnyű vele dolgozni, de amint felmelegszik, szakadozni kezd.

1 nyalókához 2 dió nagyságú kék golyót és 2 fehér golyót összegyúrok, és kisujjnyi vastag kígyókat sodrok belőlük. Ahhoz, hogy a színek spirálszerűen kirajzolódjanak a nyalókán, mielőtt feltekerném a kígyót, óvatosan sodró mozdulattal „megcsavarom”. Majd feltekerem és végül a hurkapálcával átszúrom. 180 fokon sütöm kb. 8-10 percig, de vigyázni kell, mert hirtelen megbarnulhat! Melegen ne nagyon mozgassuk, mert hűlés közben szilárdul meg igazán.