Tűzrőlpattant

Mit együnk a hónap utolsó hétvégéjén, ha nem paprikáskrumplit?

Igaz, cseppet fabrikáltam rajta, hogy a gourmand élményünk azért meglegyen. Azt kell mondjam, hogy megérte a tavalyról maradt homemade kőkeménnyé száradt kolbászt milliméteres cafrangokra vagdalni. A kolbis noki elviszi a hátán a levest, olyannyira, hogy önmagában szimpla paradicsomszósszal parmezánnal megszórva is el tudnám képzelni!

Tessék, egy jó kaja és el is feledkezünk az erszénykongós hóvégéről:-)

Hozzávalók:

40 dkg krumpli

1 l húsleves / alaplé

1 nagy fej hagyma

1 db kápia paprika

1 kisebb paradicsom

őrölt kömény, fűszerpaprika

só, bors, 1 kk mangalica zsír

 A kolbászos nokedlihez:

kb. 12 dkg liszt (vagy annyi, hogy normál nokedlitésztát kapjunk)

1,5 dl tejföl

1 tojás

4 dkg apróra vágott száraz füstölt kolbász

Tulajdonképpen szokásos módon paprikás krumplit készítünk:a mangalicazsíron megdinszteljük az apróra vágott hagymát, rádobjuk a felszeletelt paprikát, paradicsomot, végül a megtisztított kis kockákra vágott krumplit, fűszerezzük és felöntjük az 1 liter alaplével (ha nincs, nyilván vízzel), majd fedő alatt puhára főzzük. Ha a leve túlságosan elfőtt, 1-2 dl alaplevet önthetünk még hozzá, majd krémesítsük botmixerrel. Ellenőrizzük a sűrűségét, ha nem elég paprikás, keverjünk el egy kis olívaolajban pirospaprikát és csepegtessük a leves tetejére.Ez a legjobb módszer az „utánszínezésre”, mivel a pirospaprika zsírban oldódik!

A nokedlihez keverjük össze alaposan a hozzávalókat és forrásban lévő sós vízbe szaggassunk evőkanál segítségével galuskákat. Ha elkészültek, szűrjük le őket és kínáljuk a leveshez.

Sok eső esett mostanában, szerencsére a piacon is megjelentek a gombaárusok.

Bár egyébként jobban szeretem sajátkezűleg szedni a gombát, most mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek, olyan szép nyári vargányákba botlottam. Ezzel az otthon gondosan összeírt bevásárlólista immáron fölöslegessé vált, és a vargányák diktálták az ebédhezvaló begyűjtését. Hazaérve nem akartam nagyon bonyolítani a dolgot, hogy minél előbb ebéd legyen belőlük, ezért egy serpenyős egytál lett a végeredmény, spárgával, újkrumplival, pecsenye kacsamellel és sok zöldfűszerrel.

Igazi vendégvárós kaja lett, egyszerűen elkészíthető, de annál jobban lehet vele villogni.

Hozzávalók 2 főre:

50 dkg újkrumpli

1 cs. zöld spárga

20 dkg friss vargánya

30-40 dkg pecsenye kacsamell (a hízott nem jó, mert rágós marad!)

2-3 gerezd fokhagyma

4 ág friss kakukkfű

2 ág rozmaring

só, bors

olívaolaj

A spárgát megtisztítom, a fás végeit levágom és darabokra tördelem. A vargányáról nedves törlőkendővel letörlöm a homokos részeket (ha van), és szeletekre vágom. Érdemes a piacon kisebb, tapintásra keményebb „kelj fel jancsiszerű” példányokat választani. Figyeljünk oda, hogy ne legyenek féregjáratok a tönk vágásfelületén, és kérjük meg az árust, vágja meg a gomba kalapját is, hogy idejében kiderüljön, hogy betolakodótól mentesek-e:-)

A kacsamellet csíkokra vágom, sózom-borsozom és 10 percig állni hagyom. Olívaolajon megpirítom a húst, hozzáadom a zúzott fokhagymagerezdeket, és az apróra vágott zöldfűszerek felét. A megpirított húst egy tálba szedem, és a visszamaradt zsíron össszepirítom a szeletekre vágott vargányát és a spárgát. Sózom, borsozom, szórok rá a zöldfűszerekből, majd a kacsás tálba szedem. Utoljára a krumplit pirítom meg 1-2 kanál olívaolajon, rászórom a maradék zöldfűszert, sózom, borsozom és kevés vizet öntök alá, majd lefedve puhára párolom. Végül összekeverem az egészet, majd tálalom.

A „plakátragasztó”megdicsőülése

Kiskoromban Nagymamámnál sokszor ettem krumplifőzeléket hagyományosan rántással, babérlevéllel, sok tejföllel. Sűrű volt, megállt benne a kanál Nagyapám ezért csak „plakátragasztónak”csúfolta. Ennek ellenére szerettük ezt az ételt. Mikor tavasszal megjelent az első újkrumpli, a Mama egy nagy csomag újhagymaszárat és petrezselymet aprított fel, amit kacsazsíron megfuttatott és ezen a zöldfűszer-ágyon pírította aranybarnára az apró krumplikat. Szentségtörés lett volna bármit is enni hozzá egy nagy tál fejes salátán kívül. De még nagyobb, főben járó bűntény lett volna főzeléknek megfőzni.

Mégis hiába volt minden „gasztroszocializációm”, mert ennek ellenére újkrumpli-főzelék fog főni a konyhámban és még csak nem is hagyományos módon.

Továbbra is követve a diétás nyomvonalat liszt nélkül, önmagával sűrítem, de hogy ínyenc énemnek is kedvezzek, víz helyett csontlevest használok, tejföl helyett pedig mascarponét. Bár cseppet úgy tűnhet, hogy elszaladt a ló a kalóriaszükséglet szempontjából, én mégis azzal vígasztalom magam, hogy nagy víztartalmának köszönhetően az újkrumpli alacsony kalóriatartalmú – öreg társához képest.

Hozzávalók:

1 kg apró újkrumpli

kb. 1 l csontleves

1 közepes hagyma

kevés vaj

10 dkg mascarpone

1 csokor petrezselyem

só, frissen őrölt bors

citromlé

A krumplit legalább fél óráig vízbe áztatom, hogy a héja könnyebben lejöjjön. Késsel lekapirgálom a héját. Asszonyok-a-fonóban művelet, de az esti híradó alatt simán megvan vele az ember. A hagymát felaprítom, a vajon megfuttatom, rádobom a krumplit, és felöntöm annyi csontlével, hogy ellepje és megsózom. Fedő alatt kb. 15-20 percig főzöm. Ha megfőtt, kevesebb mint a fele krumplit a főzőlével turmixolom és hozzákeverem a mascarponét, ízesítem citromlével, apróra vágott petrezselyemmel és hozzáadom a maradék egészben hagyott krumpigolyót is. Tálalásnál megszórom frissen őrölt borssal.

Itt van az év végi buliszezon, pontos adatot ugyan nem tudok, de gyanítom, hogy ilyenkor, szilveszterkor fogy a legtöbb chips az áruházak polcairól. A férjemet mindig is foglalkoztatta a házi chipskészítés hogyanja és mikéntje. Többször ábrándozott otthoni chipskészítő masináról, de kukoricapattogtatón kívül nem sikerült ilyen házilag használatos kütyüre szert tennünk. Nekünk a bolti chipsek repertoárjából hiányoznak a bizarr ízkombinációk – lehetne mondjuk csokis chips vagy akár borsos-hagymás-libatöpörtyűs. A nyáron a Kreatív magazin hirdetett receptversenyt, ami teret adott arra, hogy szokatlan ízpárosításokat ötöljünk ki. A versenyszellem most a férjemet ragadta meg, aki nagy ritkán merészkedik a konyhapult közelébe de ilyenkor hagyom – ki tudja, hogy mi sül ki belőle? Például egy 3. hely a Kreatív magazin receptversenyén, amelyet ezzel a házi chipsrecepttel érdemelt ki. Át is adom a szót a nemcsak édes-, hanem sósszájú Mr Tűzrőlpattantnak, következzen a bronzérmes írás:

Vitézek, mi lehet szebb az végeknél? Mondjuk a chips? Élesszük csak fel magunkban a bennünk lakozó Gordon Ramsay, Heston Blumenthal és Nigella egyvelegét*, majd induljunk el azon az úton, amely – egyszer, talán, vagy mégsem egészen – elrepít bennünket is a világhírig, vagy annak helyi változatáig, a Kreatív receptversenyének trónjáig!

Kulináris kalandozásunk terepe a már említett chips. Ha kifogytatok belőle, és ünnep révén már beszerezni sem tudjátok, nosza, csináljatok! Irány tehát a (Michelin-) csillagos ég!

Az ötféle íz:

1.)    Borsos-libatöpörtyűs

2.)    rukkolával, füstölt maldon sóval

3.)    kókusztejes levendulával

4.)    szarvasgombás

5.)    korianderes-csokoládés

Hozzávalók:

4 darab közepes „C” típusú burgonya (kimondottan sütni való fajta, pl. Agria)

1 liter napraforgó olaj

Elkészítés:

Először a „rávalókat” készítsük el, hogy a frissen kisült chipset rögtön ízesíthessük!

A burgonyákat meghámozzuk, uborkagyalun 1-2 mm-esre szeleteljük. (A biztonság kedvéért használjunk konyhai kesztyűt, így elkerülhetjük a Fűrész-típusú jeleneteket!) Közben az olajat 180 fokosra melegítjük. A krumpliszeletekről konyharuha segítségével egyenként leitatjuk a nedvességet, ez a titka annak, hogy ropogósra süljenek. Most kezdődhet a türelemjáték, az edénybe csak annyi krumpliszeletkét tehetünk, hogy ne érjenek egymáshoz, és könnyen megfordíthatóak legyenek! A sütési művelethez célszerű max.1 literes edényt használni, hogy a krumplik úszhassanak a bő olajban. Vigyázat, gyorsan sül, és hamar barnul! Ha ilyet tapasztalunk, az edényt a gázról félrehúzva csökkentsük az olaj hőmérsékletét. A sülési idő max. 1,5 perc, vagyis nagyjából 90 mp mindkét oldalon. Ha a közepe puha maradna, süssük tovább, de csökkentve a hőt. A lényeg, hogy az utolsó csepp nedvességet is kivonjuk, ha így teszünk, hamisítatlan házi, ropogós chips lesz a jutalmunk.

Mikor kisültek, egyenként konyhai papírtörlőre szedjük őket. Öt egyenlő részre osztjuk.

A borsos-libatöpörtyűshöz: tengeri só, frissen őrölt színes bors és 2 evőkanál libatöpörtyű morzsa egyvelegével szórjuk meg a kész chipseket

A rukkoláshoz: kb.2 e.k. apróra vágott rukkolával, és füstölt maldon sóval szórjuk meg az erre az ízkombinációra szánt chips mennyiséget.

A kókusztejes-levenduláshoz: 2 ek. kókusztejport és 1 kk. porcukort, kevés tengeri sót, és 2 csipet szárított levendula virágot kőmozsárban egyneműsítünk és a kapott porral megszórjuk a frissen kisült krumpliszeleteket.

A szarvasgombáshoz: olajban elrakott szarvasgombából mákszemnyi darabokat vágunk, és minden egyes kisült szeletre juttatunk belőle.

A korianderes-csokoládéshoz: 3 dkg jó minőségű étcsokoládét felolvasztunk, hozzákeverünk 1 ek. olajat , a kész chipseket félig mártjuk és 2 ek. apróra vágott friss korianderlevéllel egyenletesen megszórjuk. A csoki dermedéséig (1-2 percre) a hűtőbe rakjuk.

Az elkészült házi chips ideális:

 -villogni a csodálkozó vendégeink előtt,

-megnézni a BL aktuális meccsét,

-leülni vele egy Wim Wenders filmhez (ha nincs, jó lesz a Kommandó is a nem kevésbé világhírű A. Schwarzeneggertől is),

-hosszú farmvillezéshez.

E receptre méltán illik a kétsoros:

„Ez az a chips,

Amit biztosan csipsz.”

*képzavar, de szerzőnk annyira magabiztos, hogy ezt nem is akarja kijavítani. Mondjuk ebből a három személyből képezhető entitás vetélkedik Dr. Viktor Frankenstein szörnyetegével, az tuti.