Tűzrőlpattant

A héten szerintem sokunk számára beindul az utolsó hajrá a karácsonyi sütigyártásban.

Egyrészt a családi asztalra, de ajándéknak sem utolsó egy-egy fűszerektől illatozó süticsomag, és legalább nem kell azon sem izgulnunk, hogy ajándékunk a hetvenedik ajándék zokni sorsára jutva végzi a ruhás fiók mélyén.

A csomagoláson minden évben változtatok, tavaly például nagyon helyes kartondobozok vitték az aprósütiket címzettjeikhez. Az idén viszont találtam egy elképeztően jó oldalt, ahonnan sütik és egyéb gasztroajándékok dekorálására címkéket lehet ingyenesen letölteni. Aki szereti a habos-babos cuccokat, az garantáltan nem fog csalódni. Személyes kendvencem a hóemberes partiszett, ami tartalmaz üdítős üvegcímkét, (borcímkének sem rossz) „muffinruhát”, ajándékkísérő kártyákat. A sütik és a bor öltözékéhez csak egy színes nyomtatóra, néhány 200 g-os A4-es lapra , kb.1 méter piros szalagra, némi ragasztóra és egy ív celofánra lesz szükségünk (virágostól könnyen beszerezhető).

Én az üdítős üvegcímkét most sütis címkének használtam. Sütőtökös-csokis kenyeret sütöttem szögletes formában, és keresztben helyeztem rá a hóemberes címkét. Olyan lett, mint egy amerikai sütibolt kirakati példánya! A címkékből kapott a házi csipkebogyó likőr is, ami szintén ajándékként végezte.

A sütőtökös-csokis kenyér hozzávalói:

24dk g liszt

3 kk fahéj

120 ml olaj

Fél tk. szerecsendó

Fél tk. gyömbér

Fél tk. szegfűszeg

Fél tk. sütőpor

1 tk. szódabikarbóna

20 dkg cukor

3 tojás

1 narancs reszelt héja

2 cs. vaníliás cukor

24 dkg sülttökpüré

15 dkg csokicsepp/azonos nagyságúra tört étcsokidarabkák

15 dkg durvára őrölt dió

Elkészítése:

Keverjük össze a száraz hozzávalókat egy tálban, majd egy nagyobb tálban a folyékony hozzávalókat is. Adjuk a száraz hozzávalókat a folyékonyhoz, és robotgéppel dolgozzuk össze. Legutoljára keverjük a masszához a csokicseppeket. Sütőpapírral bélelt szögletes 25 x 12 centiméteres formába öntjük ( vagy azonos méretű kapszlikba, ami a vámház körúti csarnok mellet lévő utcában az ÁZSIA-boltban kapható), és 160 fokon 50 percig sütjük.

Ajánlatos tűpróbát végezni! Ebből a mennyiségből nálam 2 db kenyér készült.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a karácsonyi készülődés elképzelhetetlen  egy jó fűszeres forralt bor nélkül.

Hogy fehér, vagy vörösborból készüljön, szerintem ízlés dolga. Én a magam részéről jobb szeretem vörösborból készíteni. Cukorból és kevéske vízből sötét karamellszirupot főzök, majd felöntöm jó minőségű száraz vörösborral, fűszerezem friss narancshéjjal, szegfűszeggel, fahéjrúddal, csillagánizzsal és egy leheletnyi kardamommal. 

Lassú tűzön kb. 5-6 percig főzöm , hogy a fűszerek jól átjárják, ha nem elég édes, még egy kis barna cukrot is adok hozzá, és ha már az egész lakást belengi a fenséges illat, késznek nyilvánítom. Szigorúan karácsonyi motívumos bögrékbe töltöm, mert úgy az igazi!  A fűszerek mellett a sötétre pirított cukor nagyon erőteljes mézeskalácsos ízt ad neki. Igazi téli csemege!

Tegnap este, ahogy kortyolgattam, azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lenne, ha a maradék forraltbor zselés szaloncukorként végezné? A próbálkozás jó eredménnyel zárult. Két transzport is készült: az első lágyabb állagú, a második a boltihoz hasonló. Kinek-kinek ízlése szerint.

A lágyabb zseléhez:

 1 dl forralt bor, 2 ek. cukor, 1 púpozott teás kanál porzselatin, pár csepp citromlé

(ez a próbamennyiség egy pici, 10 x 10 cm-es négyszögletes jénai edényre volt elegendő, így ez az arány az edényünk űrtartalmához képest változik )

 A hozzávalókat kis lángon összemelegítem, amíg a zselatin fel nem oldódik, közben kevergetem, nehogy odakapjon.

Egy akkora űrtartalmú kivizezett szögletes formába töltöm, hogy a folyadék 1-1,5 cm-ig érjen. Hűtőben egy órát dermesztem. Amikor megdermedt, késsel elválasztom az edény falától, kézzel a zselé alá nyúlok, hogy teljesen elváljon az edénytől és egy sima felületre borítom. Felvágom szaloncukor nagyságú darabokra, majd jöhet a csokiba mártogatás. A csokit vízgőz fölött megolvasztom , a zselékockákat egyenként villára szúrom és csokiba mártom, majd egy fóliával betakart tálcára sorakoztatom őket. A csoki dermedéséig a hűtőben pihentetem a szaloncukrokat.

A  szilárdabb állaghoz:

 Az előző zselatinmennyiséget a duplájára emeltem, a többi hozzávaló változatlan maradt, még a formán változtattam:a zselét próbaként IKEA-s „rúd” jégkockatartóba töltöttem, (egyébként a jégkockatartó űrtartalma 2dl) a szép szabályos zselérudakból  gyári formát meghazudtoló szaloncukraim lettek. Egy zselérúdból 5db cuki jön ki, így egy jégkockatartóval akár 30 db szaloncukrunk is lehet, ha a zselé kellő szilárdságú és a  türelmünk is töretlen marad. Mert bizony nem minden rúd adja meg magát egykönnyen.

Bevonat:

Nekem eddig a "mártogatáshoz" a  70%-os kakaó tartalmú jó minőségű étcsokik váltak be a legjobban. Az 1 dl zselémennyiséghez 5 dekányit olvasztottam fel, és mind fel is használtam.

Csomagolás:

-Metál csomagoló: a leghigénikusabb, és nem is szárad ki benne a szaloncukor. De nehéz a szaloncukorformához a fólia végeit megcsavarni, mert nem könnyen formálható.

-Krepp papír: könnyű vele bánni, viszont ha a zselé kicsit megolvad, a papír elázhat.

Tapasztalat:

 A szilárdabb zselével sokkal könnyebb dolgozni, és az IKEA-s jégkockatartó is csak ezzel működik, mivel minél keményebb a zselé, annál könnyebben kifordítható a formából. Ha mégis a lágyabb zselé mellett döntünk, szögletes formába töltve könnyen megbirkózunk a feladattal.

Leegyszerűsítve: a lágyabb zselés finomabb, a szilárdabb szebb; ki-ki döntsön saját preferenciája szerint.