Tűzrőlpattant

Az egyik hipermarketben potom pénzért (59/db) mérik a fügének darabját, le is csaptam a termetesebb pélányokra. Hazai fügét csak nagyon ritkán sikerül kifognom a piacon: egy-egy kendős anyóka szokott árulni, ezért aztán minden nyáron nagy várakozással tekintgetek a dél-mediterrán vidék felé, és arról álmodozom, hogy az első adandó senki földjén lévő fügefára rávethessem magam. Ami nekünk egzotikum, másoknál takarmány…és ez nem vicc, mert például Mallorcán a barmokat kihajtják a fügefásba, hogy a lehulló fügével jól belakjanak, cserébe még a kolbásznak is fügeíze van!

És ha már mindenki szüretel, tegyünk egy kis jó bort a fügés sütibe is.

Hozzávalók 6 db 1,5 dl-es felfújt formához:

15 dkg liszt

5 dkg cukor

2 dkg kakaópor

½ tk fahéj

1,5 tk sütőpor

10 dkg 85 %-os étcsokoládé

1 tojás

5 dkg vaj

2 dl testes vörösbor

6 szem friss füge

barnacukor a szóráshoz

A formákat kivajazzuk. Keverőtálban a vajat kikeverjük a cukorral és az egész tojással. Hozzákeverjük a gőz felett felolvasztott csokit is, azután beleszitáljuk a kakaóporral, sütőporral elkevert lisztet és a borral együtt simára keverjük. A formákat a ¾-éig töltjük a tésztával, és a tetejükre ültetünk egy-egy keresztben bevágott fügét, amit megszórunk barnacukorral. 180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük.

Sütöttem már cukkínis sütit, sütőtököset, répásat, sőt még céklásat is, ezért most sem néztem döbbenten, amikor a keresőben spenótos receptek után kutatva megtaláltam ezt a receptet.

Első gondolatom az volt, hogy Popeye biztosan odáig volna tőle…..

Nagyon szép friss spenótot sikerült vennem tegnap a piacon, így egy részéből – miután blansíroztam és pürésítettem – rögtön meg is sütöttem a spenótos sütit. Az ízén kevésbé érződik a spenót, de az állaga lepipálja a szimpla kevert tésztás sütiket. És hát harsány zöld színével igazi tavaszt hoz a konyhába! Az eredeti recept tejszínhabbal tölti meg, de én inkább egy gyömbéres, lágy fehércsokikrémet készítettem hozzá, hogy ne csak a színe, hanem az íze is harsogjon!

Hozzávalók, az eredeti recepthez képest kis változtatással:

30 dkg liszt

20 dkg cukor (nyírfacukor)

1 rúd vanília magjai

120 ml olívaolaj

3 tojás

30 dkg spenótpüré friss spenótból

½ citrom leve és héja

1 kk sütőpor

csipet só

A tojásokat habosra keverem a nyírfacukorral, pici sóval.

Hozzáadom az olívaolajat, tovább keverem, majd a spenótpürét, a vaníliarúd kikapart magjait, citromlevet, és a reszelt citromhéjat is hozzáteszem.

Végül pedig a sütőporral elkevert liszt következik.

170 fokos sütőben 4 db 18 cm-es kerek lapot sütök.

A kihűlt lapokat megtöltöm a krémmel, és lehűtöm.

A gyömbéres fehér csokikrémhez:

2,5 dl tejszín

10 dkg fehércsoki

1 tasak habfixáló por

frissen reszelt gyömbér

A tejszínt felforralom és hozzáadom a reszelt gyömbért, majd leveszem a tűzről.

Beletördelem a csokit és kicsit állni hagyom, hogy olvadni kezdjen, majd simára keverem. Szobahőmérsékletűre hűtöm, félkemény habbá verem, majd hozzáadom a habfixálót, és addig verem, míg krém állagúvá válik. Beteszem 1 órára a hűtőbe, mikor kiveszem, ismét felhabosítom.

Itt van az év végi buliszezon, pontos adatot ugyan nem tudok, de gyanítom, hogy ilyenkor, szilveszterkor fogy a legtöbb chips az áruházak polcairól. A férjemet mindig is foglalkoztatta a házi chipskészítés hogyanja és mikéntje. Többször ábrándozott otthoni chipskészítő masináról, de kukoricapattogtatón kívül nem sikerült ilyen házilag használatos kütyüre szert tennünk. Nekünk a bolti chipsek repertoárjából hiányoznak a bizarr ízkombinációk – lehetne mondjuk csokis chips vagy akár borsos-hagymás-libatöpörtyűs. A nyáron a Kreatív magazin hirdetett receptversenyt, ami teret adott arra, hogy szokatlan ízpárosításokat ötöljünk ki. A versenyszellem most a férjemet ragadta meg, aki nagy ritkán merészkedik a konyhapult közelébe de ilyenkor hagyom – ki tudja, hogy mi sül ki belőle? Például egy 3. hely a Kreatív magazin receptversenyén, amelyet ezzel a házi chipsrecepttel érdemelt ki. Át is adom a szót a nemcsak édes-, hanem sósszájú Mr Tűzrőlpattantnak, következzen a bronzérmes írás:

Vitézek, mi lehet szebb az végeknél? Mondjuk a chips? Élesszük csak fel magunkban a bennünk lakozó Gordon Ramsay, Heston Blumenthal és Nigella egyvelegét*, majd induljunk el azon az úton, amely – egyszer, talán, vagy mégsem egészen – elrepít bennünket is a világhírig, vagy annak helyi változatáig, a Kreatív receptversenyének trónjáig!

Kulináris kalandozásunk terepe a már említett chips. Ha kifogytatok belőle, és ünnep révén már beszerezni sem tudjátok, nosza, csináljatok! Irány tehát a (Michelin-) csillagos ég!

Az ötféle íz:

1.)    Borsos-libatöpörtyűs

2.)    rukkolával, füstölt maldon sóval

3.)    kókusztejes levendulával

4.)    szarvasgombás

5.)    korianderes-csokoládés

Hozzávalók:

4 darab közepes „C” típusú burgonya (kimondottan sütni való fajta, pl. Agria)

1 liter napraforgó olaj

Elkészítés:

Először a „rávalókat” készítsük el, hogy a frissen kisült chipset rögtön ízesíthessük!

A burgonyákat meghámozzuk, uborkagyalun 1-2 mm-esre szeleteljük. (A biztonság kedvéért használjunk konyhai kesztyűt, így elkerülhetjük a Fűrész-típusú jeleneteket!) Közben az olajat 180 fokosra melegítjük. A krumpliszeletekről konyharuha segítségével egyenként leitatjuk a nedvességet, ez a titka annak, hogy ropogósra süljenek. Most kezdődhet a türelemjáték, az edénybe csak annyi krumpliszeletkét tehetünk, hogy ne érjenek egymáshoz, és könnyen megfordíthatóak legyenek! A sütési művelethez célszerű max.1 literes edényt használni, hogy a krumplik úszhassanak a bő olajban. Vigyázat, gyorsan sül, és hamar barnul! Ha ilyet tapasztalunk, az edényt a gázról félrehúzva csökkentsük az olaj hőmérsékletét. A sülési idő max. 1,5 perc, vagyis nagyjából 90 mp mindkét oldalon. Ha a közepe puha maradna, süssük tovább, de csökkentve a hőt. A lényeg, hogy az utolsó csepp nedvességet is kivonjuk, ha így teszünk, hamisítatlan házi, ropogós chips lesz a jutalmunk.

Mikor kisültek, egyenként konyhai papírtörlőre szedjük őket. Öt egyenlő részre osztjuk.

A borsos-libatöpörtyűshöz: tengeri só, frissen őrölt színes bors és 2 evőkanál libatöpörtyű morzsa egyvelegével szórjuk meg a kész chipseket

A rukkoláshoz: kb.2 e.k. apróra vágott rukkolával, és füstölt maldon sóval szórjuk meg az erre az ízkombinációra szánt chips mennyiséget.

A kókusztejes-levenduláshoz: 2 ek. kókusztejport és 1 kk. porcukort, kevés tengeri sót, és 2 csipet szárított levendula virágot kőmozsárban egyneműsítünk és a kapott porral megszórjuk a frissen kisült krumpliszeleteket.

A szarvasgombáshoz: olajban elrakott szarvasgombából mákszemnyi darabokat vágunk, és minden egyes kisült szeletre juttatunk belőle.

A korianderes-csokoládéshoz: 3 dkg jó minőségű étcsokoládét felolvasztunk, hozzákeverünk 1 ek. olajat , a kész chipseket félig mártjuk és 2 ek. apróra vágott friss korianderlevéllel egyenletesen megszórjuk. A csoki dermedéséig (1-2 percre) a hűtőbe rakjuk.

Az elkészült házi chips ideális:

 -villogni a csodálkozó vendégeink előtt,

-megnézni a BL aktuális meccsét,

-leülni vele egy Wim Wenders filmhez (ha nincs, jó lesz a Kommandó is a nem kevésbé világhírű A. Schwarzeneggertől is),

-hosszú farmvillezéshez.

E receptre méltán illik a kétsoros:

„Ez az a chips,

Amit biztosan csipsz.”

*képzavar, de szerzőnk annyira magabiztos, hogy ezt nem is akarja kijavítani. Mondjuk ebből a három személyből képezhető entitás vetélkedik Dr. Viktor Frankenstein szörnyetegével, az tuti.

A héten szerintem sokunk számára beindul az utolsó hajrá a karácsonyi sütigyártásban.

Egyrészt a családi asztalra, de ajándéknak sem utolsó egy-egy fűszerektől illatozó süticsomag, és legalább nem kell azon sem izgulnunk, hogy ajándékunk a hetvenedik ajándék zokni sorsára jutva végzi a ruhás fiók mélyén.

A csomagoláson minden évben változtatok, tavaly például nagyon helyes kartondobozok vitték az aprósütiket címzettjeikhez. Az idén viszont találtam egy elképeztően jó oldalt, ahonnan sütik és egyéb gasztroajándékok dekorálására címkéket lehet ingyenesen letölteni. Aki szereti a habos-babos cuccokat, az garantáltan nem fog csalódni. Személyes kendvencem a hóemberes partiszett, ami tartalmaz üdítős üvegcímkét, (borcímkének sem rossz) „muffinruhát”, ajándékkísérő kártyákat. A sütik és a bor öltözékéhez csak egy színes nyomtatóra, néhány 200 g-os A4-es lapra , kb.1 méter piros szalagra, némi ragasztóra és egy ív celofánra lesz szükségünk (virágostól könnyen beszerezhető).

Én az üdítős üvegcímkét most sütis címkének használtam. Sütőtökös-csokis kenyeret sütöttem szögletes formában, és keresztben helyeztem rá a hóemberes címkét. Olyan lett, mint egy amerikai sütibolt kirakati példánya! A címkékből kapott a házi csipkebogyó likőr is, ami szintén ajándékként végezte.

A sütőtökös-csokis kenyér hozzávalói:

24dk g liszt

3 kk fahéj

120 ml olaj

Fél tk. szerecsendó

Fél tk. gyömbér

Fél tk. szegfűszeg

Fél tk. sütőpor

1 tk. szódabikarbóna

20 dkg cukor

3 tojás

1 narancs reszelt héja

2 cs. vaníliás cukor

24 dkg sülttökpüré

15 dkg csokicsepp/azonos nagyságúra tört étcsokidarabkák

15 dkg durvára őrölt dió

Elkészítése:

Keverjük össze a száraz hozzávalókat egy tálban, majd egy nagyobb tálban a folyékony hozzávalókat is. Adjuk a száraz hozzávalókat a folyékonyhoz, és robotgéppel dolgozzuk össze. Legutoljára keverjük a masszához a csokicseppeket. Sütőpapírral bélelt szögletes 25 x 12 centiméteres formába öntjük ( vagy azonos méretű kapszlikba, ami a vámház körúti csarnok mellet lévő utcában az ÁZSIA-boltban kapható), és 160 fokon 50 percig sütjük.

Ajánlatos tűpróbát végezni! Ebből a mennyiségből nálam 2 db kenyér készült.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a karácsonyi készülődés elképzelhetetlen  egy jó fűszeres forralt bor nélkül.

Hogy fehér, vagy vörösborból készüljön, szerintem ízlés dolga. Én a magam részéről jobb szeretem vörösborból készíteni. Cukorból és kevéske vízből sötét karamellszirupot főzök, majd felöntöm jó minőségű száraz vörösborral, fűszerezem friss narancshéjjal, szegfűszeggel, fahéjrúddal, csillagánizzsal és egy leheletnyi kardamommal. 

Lassú tűzön kb. 5-6 percig főzöm , hogy a fűszerek jól átjárják, ha nem elég édes, még egy kis barna cukrot is adok hozzá, és ha már az egész lakást belengi a fenséges illat, késznek nyilvánítom. Szigorúan karácsonyi motívumos bögrékbe töltöm, mert úgy az igazi!  A fűszerek mellett a sötétre pirított cukor nagyon erőteljes mézeskalácsos ízt ad neki. Igazi téli csemege!

Tegnap este, ahogy kortyolgattam, azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lenne, ha a maradék forraltbor zselés szaloncukorként végezné? A próbálkozás jó eredménnyel zárult. Két transzport is készült: az első lágyabb állagú, a második a boltihoz hasonló. Kinek-kinek ízlése szerint.

A lágyabb zseléhez:

 1 dl forralt bor, 2 ek. cukor, 1 púpozott teás kanál porzselatin, pár csepp citromlé

(ez a próbamennyiség egy pici, 10 x 10 cm-es négyszögletes jénai edényre volt elegendő, így ez az arány az edényünk űrtartalmához képest változik )

 A hozzávalókat kis lángon összemelegítem, amíg a zselatin fel nem oldódik, közben kevergetem, nehogy odakapjon.

Egy akkora űrtartalmú kivizezett szögletes formába töltöm, hogy a folyadék 1-1,5 cm-ig érjen. Hűtőben egy órát dermesztem. Amikor megdermedt, késsel elválasztom az edény falától, kézzel a zselé alá nyúlok, hogy teljesen elváljon az edénytől és egy sima felületre borítom. Felvágom szaloncukor nagyságú darabokra, majd jöhet a csokiba mártogatás. A csokit vízgőz fölött megolvasztom , a zselékockákat egyenként villára szúrom és csokiba mártom, majd egy fóliával betakart tálcára sorakoztatom őket. A csoki dermedéséig a hűtőben pihentetem a szaloncukrokat.

A  szilárdabb állaghoz:

 Az előző zselatinmennyiséget a duplájára emeltem, a többi hozzávaló változatlan maradt, még a formán változtattam:a zselét próbaként IKEA-s „rúd” jégkockatartóba töltöttem, (egyébként a jégkockatartó űrtartalma 2dl) a szép szabályos zselérudakból  gyári formát meghazudtoló szaloncukraim lettek. Egy zselérúdból 5db cuki jön ki, így egy jégkockatartóval akár 30 db szaloncukrunk is lehet, ha a zselé kellő szilárdságú és a  türelmünk is töretlen marad. Mert bizony nem minden rúd adja meg magát egykönnyen.

Bevonat:

Nekem eddig a "mártogatáshoz" a  70%-os kakaó tartalmú jó minőségű étcsokik váltak be a legjobban. Az 1 dl zselémennyiséghez 5 dekányit olvasztottam fel, és mind fel is használtam.

Csomagolás:

-Metál csomagoló: a leghigénikusabb, és nem is szárad ki benne a szaloncukor. De nehéz a szaloncukorformához a fólia végeit megcsavarni, mert nem könnyen formálható.

-Krepp papír: könnyű vele bánni, viszont ha a zselé kicsit megolvad, a papír elázhat.

Tapasztalat:

 A szilárdabb zselével sokkal könnyebb dolgozni, és az IKEA-s jégkockatartó is csak ezzel működik, mivel minél keményebb a zselé, annál könnyebben kifordítható a formából. Ha mégis a lágyabb zselé mellett döntünk, szögletes formába töltve könnyen megbirkózunk a feladattal.

Leegyszerűsítve: a lágyabb zselés finomabb, a szilárdabb szebb; ki-ki döntsön saját preferenciája szerint.