Tűzrőlpattant

Sok eső esett mostanában, szerencsére a piacon is megjelentek a gombaárusok.

Bár egyébként jobban szeretem sajátkezűleg szedni a gombát, most mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek, olyan szép nyári vargányákba botlottam. Ezzel az otthon gondosan összeírt bevásárlólista immáron fölöslegessé vált, és a vargányák diktálták az ebédhezvaló begyűjtését. Hazaérve nem akartam nagyon bonyolítani a dolgot, hogy minél előbb ebéd legyen belőlük, ezért egy serpenyős egytál lett a végeredmény, spárgával, újkrumplival, pecsenye kacsamellel és sok zöldfűszerrel.

Igazi vendégvárós kaja lett, egyszerűen elkészíthető, de annál jobban lehet vele villogni.

Hozzávalók 2 főre:

50 dkg újkrumpli

1 cs. zöld spárga

20 dkg friss vargánya

30-40 dkg pecsenye kacsamell (a hízott nem jó, mert rágós marad!)

2-3 gerezd fokhagyma

4 ág friss kakukkfű

2 ág rozmaring

só, bors

olívaolaj

A spárgát megtisztítom, a fás végeit levágom és darabokra tördelem. A vargányáról nedves törlőkendővel letörlöm a homokos részeket (ha van), és szeletekre vágom. Érdemes a piacon kisebb, tapintásra keményebb „kelj fel jancsiszerű” példányokat választani. Figyeljünk oda, hogy ne legyenek féregjáratok a tönk vágásfelületén, és kérjük meg az árust, vágja meg a gomba kalapját is, hogy idejében kiderüljön, hogy betolakodótól mentesek-e:-)

A kacsamellet csíkokra vágom, sózom-borsozom és 10 percig állni hagyom. Olívaolajon megpirítom a húst, hozzáadom a zúzott fokhagymagerezdeket, és az apróra vágott zöldfűszerek felét. A megpirított húst egy tálba szedem, és a visszamaradt zsíron össszepirítom a szeletekre vágott vargányát és a spárgát. Sózom, borsozom, szórok rá a zöldfűszerekből, majd a kacsás tálba szedem. Utoljára a krumplit pirítom meg 1-2 kanál olívaolajon, rászórom a maradék zöldfűszert, sózom, borsozom és kevés vizet öntök alá, majd lefedve puhára párolom. Végül összekeverem az egészet, majd tálalom.

A „plakátragasztó”megdicsőülése

Kiskoromban Nagymamámnál sokszor ettem krumplifőzeléket hagyományosan rántással, babérlevéllel, sok tejföllel. Sűrű volt, megállt benne a kanál Nagyapám ezért csak „plakátragasztónak”csúfolta. Ennek ellenére szerettük ezt az ételt. Mikor tavasszal megjelent az első újkrumpli, a Mama egy nagy csomag újhagymaszárat és petrezselymet aprított fel, amit kacsazsíron megfuttatott és ezen a zöldfűszer-ágyon pírította aranybarnára az apró krumplikat. Szentségtörés lett volna bármit is enni hozzá egy nagy tál fejes salátán kívül. De még nagyobb, főben járó bűntény lett volna főzeléknek megfőzni.

Mégis hiába volt minden „gasztroszocializációm”, mert ennek ellenére újkrumpli-főzelék fog főni a konyhámban és még csak nem is hagyományos módon.

Továbbra is követve a diétás nyomvonalat liszt nélkül, önmagával sűrítem, de hogy ínyenc énemnek is kedvezzek, víz helyett csontlevest használok, tejföl helyett pedig mascarponét. Bár cseppet úgy tűnhet, hogy elszaladt a ló a kalóriaszükséglet szempontjából, én mégis azzal vígasztalom magam, hogy nagy víztartalmának köszönhetően az újkrumpli alacsony kalóriatartalmú – öreg társához képest.

Hozzávalók:

1 kg apró újkrumpli

kb. 1 l csontleves

1 közepes hagyma

kevés vaj

10 dkg mascarpone

1 csokor petrezselyem

só, frissen őrölt bors

citromlé

A krumplit legalább fél óráig vízbe áztatom, hogy a héja könnyebben lejöjjön. Késsel lekapirgálom a héját. Asszonyok-a-fonóban művelet, de az esti híradó alatt simán megvan vele az ember. A hagymát felaprítom, a vajon megfuttatom, rádobom a krumplit, és felöntöm annyi csontlével, hogy ellepje és megsózom. Fedő alatt kb. 15-20 percig főzöm. Ha megfőtt, kevesebb mint a fele krumplit a főzőlével turmixolom és hozzákeverem a mascarponét, ízesítem citromlével, apróra vágott petrezselyemmel és hozzáadom a maradék egészben hagyott krumpigolyót is. Tálalásnál megszórom frissen őrölt borssal.