Tűzrőlpattant

Ezzel a hűsítő rebarbarás-levendulás koktéllal tesszük kibírhatóvá a kibírhatatlan hőséget.

Receptet ezúttal nem írok hozzá, csak arányokat, mivel a főzésen kívül nincs más dolog vele. Nem árt rögtön triplázni a mennyiséget, mert nagyon itatja magát.

Hozzávalók:

kb. 30 dkg rebarbara

3-4 szál levendula virág

kb.1 liter víz

nyírfacukor

Sok eső esett mostanában, szerencsére a piacon is megjelentek a gombaárusok.

Bár egyébként jobban szeretem sajátkezűleg szedni a gombát, most mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek, olyan szép nyári vargányákba botlottam. Ezzel az otthon gondosan összeírt bevásárlólista immáron fölöslegessé vált, és a vargányák diktálták az ebédhezvaló begyűjtését. Hazaérve nem akartam nagyon bonyolítani a dolgot, hogy minél előbb ebéd legyen belőlük, ezért egy serpenyős egytál lett a végeredmény, spárgával, újkrumplival, pecsenye kacsamellel és sok zöldfűszerrel.

Igazi vendégvárós kaja lett, egyszerűen elkészíthető, de annál jobban lehet vele villogni.

Hozzávalók 2 főre:

50 dkg újkrumpli

1 cs. zöld spárga

20 dkg friss vargánya

30-40 dkg pecsenye kacsamell (a hízott nem jó, mert rágós marad!)

2-3 gerezd fokhagyma

4 ág friss kakukkfű

2 ág rozmaring

só, bors

olívaolaj

A spárgát megtisztítom, a fás végeit levágom és darabokra tördelem. A vargányáról nedves törlőkendővel letörlöm a homokos részeket (ha van), és szeletekre vágom. Érdemes a piacon kisebb, tapintásra keményebb „kelj fel jancsiszerű” példányokat választani. Figyeljünk oda, hogy ne legyenek féregjáratok a tönk vágásfelületén, és kérjük meg az árust, vágja meg a gomba kalapját is, hogy idejében kiderüljön, hogy betolakodótól mentesek-e:-)

A kacsamellet csíkokra vágom, sózom-borsozom és 10 percig állni hagyom. Olívaolajon megpirítom a húst, hozzáadom a zúzott fokhagymagerezdeket, és az apróra vágott zöldfűszerek felét. A megpirított húst egy tálba szedem, és a visszamaradt zsíron össszepirítom a szeletekre vágott vargányát és a spárgát. Sózom, borsozom, szórok rá a zöldfűszerekből, majd a kacsás tálba szedem. Utoljára a krumplit pirítom meg 1-2 kanál olívaolajon, rászórom a maradék zöldfűszert, sózom, borsozom és kevés vizet öntök alá, majd lefedve puhára párolom. Végül összekeverem az egészet, majd tálalom.

Régen volt már a blogon, hogy édes ízek lopták volna be magukat a recepteim soraiba.

Na de most!

Íme a hétvégi „ágybavivős” reggelink:-)

Eperszezon van, nyílik a levendula, muszáj volt a kettőt kombinálnom.

A fonat szénhidrátcsökkentett lisztből (Diabestarból) készült, de egyébként ha normál üzemmódban vagyunk, sima lisztből szoktam csinálni. Sajnos úgy sokkal finomabb, de a Diabestarral is működik a recept. Viszont a szénhidrát-csökkentett lisztek magas rosttartalmuknál fogva jóval több folyadékot vesznek fel, ráadásul gyártótól függően változik ez a tulajdonságuk. Ezért írtam körülbelüli mennyiséget a tejre.

Epres vajkrém

Hozzávalók:

10 dkg puha vaj

5 dkg Philadelphia krémsajt

5 dkg xilit / porcukor

10 dkg eper

A xilitet kávédarálón porrá őröljük, majd az összes többi hozzávalóval együtt botmixerrel egyneművé dolgozzuk. Hűtőben „kifagyasztjuk”. Jól kenhető vajkrémszerű állagot kapunk.

Levendulás túrós fonat

Hozzávalók:

20 dkg túró

30 dkg szénhidrát-csökkentett liszt / finom liszt

10 dkg xilit / cukor

10 dkg vaj

1 tojás

kb.1-1,5 dl tej (függ a liszt fajtájától)

1 kiskanál levendula virág

1 kiskanál vaníliakivonat

½ cs. sütőpor

A vajat a xilittel habosra keverjük. Hozzáadjuk a tojást, a túrót, a tejet, majd a sütőporral elkevert lisztet. Ízesítjük a vaníliával és a levendulával. Ha a tészta nagyon ragadna, egy kevés liszttel javítsunk az állagán, de ne vigyük túlzásba. Osszuk a tésztát először 2 részre, majd egyenként 4 részre. Majd minden egyes részt további 3 részre, amiből sodorjunk ujjnyi vastagságú rudakat, és készítsünk belőlük fonatokat. Kenjük meg a tetejüket tojással, és süssük aranybarnára 180 fokon.

A „plakátragasztó”megdicsőülése

Kiskoromban Nagymamámnál sokszor ettem krumplifőzeléket hagyományosan rántással, babérlevéllel, sok tejföllel. Sűrű volt, megállt benne a kanál Nagyapám ezért csak „plakátragasztónak”csúfolta. Ennek ellenére szerettük ezt az ételt. Mikor tavasszal megjelent az első újkrumpli, a Mama egy nagy csomag újhagymaszárat és petrezselymet aprított fel, amit kacsazsíron megfuttatott és ezen a zöldfűszer-ágyon pírította aranybarnára az apró krumplikat. Szentségtörés lett volna bármit is enni hozzá egy nagy tál fejes salátán kívül. De még nagyobb, főben járó bűntény lett volna főzeléknek megfőzni.

Mégis hiába volt minden „gasztroszocializációm”, mert ennek ellenére újkrumpli-főzelék fog főni a konyhámban és még csak nem is hagyományos módon.

Továbbra is követve a diétás nyomvonalat liszt nélkül, önmagával sűrítem, de hogy ínyenc énemnek is kedvezzek, víz helyett csontlevest használok, tejföl helyett pedig mascarponét. Bár cseppet úgy tűnhet, hogy elszaladt a ló a kalóriaszükséglet szempontjából, én mégis azzal vígasztalom magam, hogy nagy víztartalmának köszönhetően az újkrumpli alacsony kalóriatartalmú – öreg társához képest.

Hozzávalók:

1 kg apró újkrumpli

kb. 1 l csontleves

1 közepes hagyma

kevés vaj

10 dkg mascarpone

1 csokor petrezselyem

só, frissen őrölt bors

citromlé

A krumplit legalább fél óráig vízbe áztatom, hogy a héja könnyebben lejöjjön. Késsel lekapirgálom a héját. Asszonyok-a-fonóban művelet, de az esti híradó alatt simán megvan vele az ember. A hagymát felaprítom, a vajon megfuttatom, rádobom a krumplit, és felöntöm annyi csontlével, hogy ellepje és megsózom. Fedő alatt kb. 15-20 percig főzöm. Ha megfőtt, kevesebb mint a fele krumplit a főzőlével turmixolom és hozzákeverem a mascarponét, ízesítem citromlével, apróra vágott petrezselyemmel és hozzáadom a maradék egészben hagyott krumpigolyót is. Tálalásnál megszórom frissen őrölt borssal.