A „plakátragasztó”megdicsőülése

Kiskoromban Nagymamámnál sokszor ettem krumplifőzeléket hagyományosan rántással, babérlevéllel, sok tejföllel. Sűrű volt, megállt benne a kanál Nagyapám ezért csak „plakátragasztónak”csúfolta. Ennek ellenére szerettük ezt az ételt. Mikor tavasszal megjelent az első újkrumpli, a Mama egy nagy csomag újhagymaszárat és petrezselymet aprított fel, amit kacsazsíron megfuttatott és ezen a zöldfűszer-ágyon pírította aranybarnára az apró krumplikat. Szentségtörés lett volna bármit is enni hozzá egy nagy tál fejes salátán kívül. De még nagyobb, főben járó bűntény lett volna főzeléknek megfőzni.

Mégis hiába volt minden „gasztroszocializációm”, mert ennek ellenére újkrumpli-főzelék fog főni a konyhámban és még csak nem is hagyományos módon.

Továbbra is követve a diétás nyomvonalat liszt nélkül, önmagával sűrítem, de hogy ínyenc énemnek is kedvezzek, víz helyett csontlevest használok, tejföl helyett pedig mascarponét. Bár cseppet úgy tűnhet, hogy elszaladt a ló a kalóriaszükséglet szempontjából, én mégis azzal vígasztalom magam, hogy nagy víztartalmának köszönhetően az újkrumpli alacsony kalóriatartalmú – öreg társához képest.

 

 

 

Hozzávalók:

1 kg apró újkrumpli

kb. 1 l csontleves

1 közepes hagyma

kevés vaj

10 dkg mascarpone

1 csokor petrezselyem

só, frissen őrölt bors

citromlé

 

A krumplit legalább fél óráig vízbe áztatom, hogy a héja könnyebben lejöjjön. Késsel lekapirgálom a héját. Asszonyok-a-fonóban művelet, de az esti híradó alatt simán megvan vele az ember. A hagymát felaprítom, a vajon megfuttatom, rádobom a krumplit, és felöntöm annyi csontlével, hogy ellepje és megsózom. Fedő alatt kb. 15-20 percig főzöm. Ha megfőtt, kevesebb mint a fele krumplit a főzőlével turmixolom és hozzákeverem a mascarponét, ízesítem citromlével, apróra vágott petrezselyemmel és hozzáadom a maradék egészben hagyott krumpigolyót is. Tálalásnál megszórom frissen őrölt borssal.