Mangalicának lenni elég hátrányt jelent manapság. Nem elég, hogy szőrös, amely kimondottan előítéletet szül a csupasz testű szépségideálok korában, hanem ráadásul finom a húsa. És ezt akármennyire is titkolja, a csúcsragadozók (az emberek) egyre nagyobb számban fedezik fel.
Mi például – már nem először – az éves budapesti mangalicafesztiválon eredtünk a zsírmalacok nyomába. A szervezők nem könnyítették meg a dolgunkat: a szokásos városligeti helyszín helyett idén a belvárosba kellett mennünk, ahol a parkolás nem az a magától értetődő feladat. (Az egyik árus szívta is a fogát, hogy szerinte sokkal kisebb helyre zsúfolták őket.) Úgyhogy a Szabadság téren állították fel a megannyi pavilont, és a látogatók a szűk terek miatt szinte egymás sarkát taposták. Ráadásul a díszkövekre sem volt tanácsos rálépni a csúszásveszély miatt.
Egy ilyen fesztiválon azonban nemcsak a bundás, simogatnivaló malacokkal találkozhatunk, hanem a különböző kézműves iparosok tárgyaival, házilag készült élelmiszerekkel és az átlagnál jóval több ősmagyar vallású emberrel és rovásírással.
Be is vásároltunk derekasan (a derekunk majd leszakadt a sok cipelnivalótól, például a köleses-májas hurkától, a mangalica disznósajttól, a füstöltcsülök-pástétomtól meg a jól megérlelt bivalysajttól), de este már a mangalicahurka vígan sült a serpenyőben, és nem is élte meg a reggelt.
Íme egy kis fényképes beszámoló a hétvégi mangalicafesztivál szombati napjáról!
A szokatlan hideg és a hamisítatlan karácsonyi filmes hangulat miatt nem csak a mangalicákon volt szőr.
A mangalica nem hal meg, csak átalakul.
A fesztivál sztárjai, avagy mangalicák live.
A fesztivál nem pont a fitnesz jegyében telt.
Persze voltak azért különféle sajtok tehén-, kecske- és bivalytejből is...
...de a látogatókat leginkább a HÚSok érdekelték.
Pedig vót itt kérem minden, mint a bucsuba'
Előkerült például egy echte sárkányfűárus!
A cukiságért folyó versenyben a mangalicák fő versenytársa ő volt.
És végül nézzétek meg a legviccesebb, igazi mesés csengésű településnevet!
Utolsó kommentek