Tűzrőlpattant

Az idén elmaradt a szaloncukorkészítés, helyette ezek a karácsonyi Disney rajzfilmekből ismert giccses cukorkára hajazó sütik kerülnek a fára.

Tulajdonképpen a sütinyalóka tészta spirálosan színes szerkezete adta magát, hogy a nyalókák mellett Candy Cane is készüljön belőle. Mert hogy így hívják! Szentül meg voltam győződve, hogy Amerikából ered, és biztosan a Mikulás botja adta az ötletet a rajzfilmkészítőknek, akik ebből is hasznot húzva elterjesztették a szülők nagy örömére. Ehelyett egy német édességkészítő a kitalálója 1672-ből. Pontosabban a kölni katedrális karnagya bízta meg azzal a feladattal, hogy készítsen valamit, amitől a gyerekek csendben maradnak a karácsonyi mise alatt. És hogy mégis legyen valami keresztény színezete a dolognak, a cukorka végét kampósan meghajlította, hogy a kis Jézust meglátogató pásztorok botjához hasonlítson. Hát, ennyi a történet.

A recepthez adalék, hogy a nyalókához képest a Candy Cane-hez kisebb nagyságú golyókat vettem a tésztából, nem tekertem föl, hanem kampósbotokat formáltam belőlük, és a méreténél fogva a sütési idő is lerövidült 3-4 perccel.

Olyan gyorsan elment ez az év, el sem hiszem, de a blog december 11-én 1 éves lesz! Így most kicsit előre hozom a blogszületésnapot, és egy cukor és lisztmentes igazán téli ízvilágú tortát ajánlok a karácsonyi ünnepi asztalra. Az Egy Csepp Figyelem Alapítvány cukor- és lisztmentes ország tortája házi versenyére készült.

Mivel a csicsókáról köztudott tény, hogy jó hatással van a vércukorszintre, rendhagyó módon a lisztet helyettesítettem vele a piskótában. Mindenkit bíztatok, hogy próbálja ki, mert hihetetlenül finom és jó állagú süti készül belőle. Én legközelebb valami vadul csokis krémmel fogom kipróbálni, mert az is nagyon passzolna hozzá. A recepthez csak annyit fűznék, hogy máskor biztos kevesebb nyírfacukrot tennék a torta krémjeibe, mert ugyan nem tolakodóan, de egy kicsit édesebb lett a kelleténél.

Hozzávalók 2 db 19 cm átmérőjű tortához:

A csicsókapiskótához:

3 egész tojás

12 dkg fruktóz

1,5 dkg étkezési keményítő

20 dkg tisztított, főtt, áttört csicsóka

1 narancs reszelt héja

csipetnyi só

Először is a főtt csicsókát kihűtöm, és konyhai papírtörlővel kicsit felitatom a nedvességét. Krumplinyomón átnyomom. Az áttört csicsókát összekeverem a tojássárgájával, az étkezési keményítővel, narancshéjjal. Közben félig felverem a tojáshabot egy csipet sóval, majd hozzáadom a fruktózt és kemény habbá verem. A habot óvatosan összeforgatom a csicsókás masszával, és sütőpapírral bélelt formában sütöm 170 fokon kb. 10 percig.

Az ánizsos birskrémhez:

3 dl birspüré birskompótból

(birskompót: a birsalmát annyi vízben, hogy ellepje, felteszem főni 3 szem csillagánizzsal, 1vanílarúddal, kis darab fahéjjal, 1 citrom levével és nyírfacukorral)

2 dl tejszínből tejszínhab

1 dl langyos birskompótlé + benne feloldott 1,5 dkg zselatin

8 dkg nyírfacukor

A birspüréhez hozzáadom az oldott zselatint, nyírfacukrot és alaposan elkeverem, hűtőbe teszem fél órára, amíg a birskrém megdermed. Közben a tejszínből kemény habot verek. A már dermedt birskrémet átkeverem, és lazán hozzáforgatom a tejszínhabot.

A csipkebogyócurd-höz:

10 dkg friss csipkepogyó

annyi víz, hogy ellepje

8 dkg nyírfacukor

4 dkg hideg vaj

4 tojássárgája

A csipkebogyók két végét levágom és puhára főzöm, majd a főzőlevével együtt átpasszírozom. A kapott csipkevelőt a tojássárgákkal, nyírfacukorral gőz felett besűrítem, és még melegen hozzákeverem a hideg vajdarabkákat.

A habsapkához:

3 tojásfehérje

3 ek fruktóz

3 kk étkezési keményítő

1 késhegynyi borkő(cream of tartar)

1 kk ecet

1 rúd vanília kikapart magja

csipetnyi őrölt ánizs

A tojásfehérjéhez hozzáadom a borkövet, előbb félkeményre, majd a többi hozzávalóval együtt kemény habbá verem. Sütőpapíron körberajzolom a tortagyűrűt, és a kör mentén felhalmozom a tojáshabot. 140 fokos sütőben kb. 1 óráig szárítom.

A kandírozott csipkebogyóhoz:

10 szem csipkebogyót kimagozok, alaposan megmosom, hogy szőr ne maradjon rajta.

1,5 dl + 3 ek fruktóz oldatában puhára főzöm, addig, míg a leve teljesen elfő. Olajozott fóliára szedem, kihűtöm.

Összeállítás:

A tortakarika aljára helyezem a csicsókapiskótát, amit megkenek a csipkebogyócurddel, következő réteg a birskrém, majd ismét egy vékony réteg csipkebogyócurd következik.

Végül ráhelyezem a habsapkát, és a kandírozott csipkebogyóval díszítem. Hűtőbe teszem legalább másfél órára.

Megosztó egy zöldség szegény karfiol: vagy nagyon szeretik, vagy ki nem állhatják. Valóban nem kellemes az a szúrós szag, amit főlés közben áraszt magából, de állítólag van rá megoldás: a Larousse szerint ha egy szelet kenyeret a főzőlevébe dobunk, felszívja a kellemetlen szagokat, és megmenekülhetünk az órákig tartó szellőztetéstől. Nekem most késő infó volt, mert már túl voltam a procedúrán, de aki kipróbálja, írjon feltétlenül az eredményről!

Ez pedig egy karfiolt népszerűsítő recept kíván lenni! Akár magában vacsoraként – tekintve, hogy 10 dkg karfiolban csak 30 kalória van, de bármilyen sült húshoz, halhoz is nagyon jól társítható.

Hozzávalók:

1 közepes méretű karfiol

A sültpaprikakrémhez:

4-5 piroshúsú kaliforniai paprika

kb. ½ dl semleges ízű olaj (én repcét használtam)

fehérborecet ízlés szerint

1 kk cukor

1 gerezd fokhagyma

1 kis csokor petrezselyem

1 kis csokor snidling

só, bors

10 dkg bacon

2 dl tejföl

1.) Vágjuk félbe a paprikát, és távolítsuk el a magházát, a vágási felületével lefelé fordítva tegyük fóliával bélelt tepsibe, majd süssük a legmagasabb fokon addig, míg a héja fekete színt nem kap.

2.) A megsült paprikát szedjük egy tálba és fóliázzuk le amíg hűl, hogy a héjától könnyen meg tudjuk szabadítani.

3.) Közben a karfiolt szedjük rozsáira, és sós vízben forrástól számított 4-5 percig főzzük ropanósra, majd szűrjük le és hagyjuk langyosra hűlni.

4.) Addig a héjától megtisztított paprikát és a gerezd fokhagymát pürésítsük botmixerrel, keverjük hozzá az olajat, ízesítsük ecettel, kevés cukorral, sózzuk, borsozzuk.

5.) A tejfölt keverjük simára és adjunk hozzá apróra vágott petrezselymet, snidlinget és zúzott fokhagymát. Ízesítsük sóval, borssal.

 6.) A bacont vágjuk kis szeletkékre és süssük ropogósra.

Összeállítás: Öntsünk egy üvegtál aljára a langyos paprikakrémből, és halmozzuk rá a még meleg karfiolrózsákat, öntsük rá a maradék paprikakrémet, öntözzük meg alaposan a fokhagymás-zöldfűszeres tejföllel, és szórjuk meg a baconchipsszel.

Eredetileg szilváspapucsnak szántam a Márton napról megmaradt libatepertőt, de aztán kísérletező jó kedvemben támadt egy jobb ötletem, amit nem bántam meg!

De beszéljenek helyettem a képek.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

4 dkg cukor

1 kk só

40 ml olaj

½ cs. instant élesztő

1 tojássárgája

2 dl tej

A töltelékhez:

10 dkg libatepertő, só, őrölt bors

szilvalekvár

A hozzávalókból közepesen lágy kelttésztát gyúrunk, és a duplájára kelesztjük.

Ha megkelt a tészta, két cipóra osztjuk, majd pár percig pihentetjük, hogy könnyen tudjuk nyújtani. Mindkét cipóból azonos nagyságú téglalapot nyújtjuk, az egyiket megkenjük szilvalekvárral, a másikat pedig megszórjuk az apróra vágott libatepertő só, bors keverékével, és mindkettőt feltekerjük mint a beiglit. Összefonjuk a két rudat, végül egy megfelelő hosszúságú sütőpapírral bélelt püspökkenyér formába helyezzük. Meleg helyen a duplájára kelesztjük, és megkenjük a tetejét a maradék tojásfehérjével. 170 fokon 40 percig sütjük.

Aki valaha készített már töltött libanyakat, biztosan belefutott abba, hogy a legnagyobb igyekezete ellenére is a sütésnél bizony kihasadt az a nyavalyás libanyakbőr. Valahogy pont olyan ez, mint a karácsonyi beigli esete, pontról pontra a recept szerint haladunk, aztán mégis szétnyílik… Én is jártam így többször, mert a legtöbb recept csak addig jut el, hogy a megtöltött libanyakat főzd forrásban lévő húslevesbe…pedig pont ez az ellensége, nem bírja a 100 fokot, ezért forráspont alatt kell tartani a levest, amiben fő.

Ugyan ez most nem egy hagyományos töltött libanyak-recept, de az eljárás megegyezik: a nyakbőrön áll vagy bukik minden, ezért bánjunk vele úgy, mint a hímes tojással!

Mivel most jöttek le a füstről, kép csak a felvágatlan példányokról készült, később hozok majd feltárulkozó képeket!

Egyébként szerintem tökéletes előétel lehet a karácsonyi menübe is.

Hozzávalók 3 libanyakbőrhöz:

Bruttó 1 kg tisztított libaláb és a körmöt is le kell ám vágni! –megfőve, kicsontozva kb. nettó 25 dkg (!) marad, vicc az egész.

1 közepes libacomb vagy 2 libaszárnytő

30 dkg libaszív

40 dkg libazúza

3 libanyakbőr

5 dkg aszaltszilva

só, őröltbors, őrölt szegfűszeg, majoránna, pirospaprika

2-3 gerezd zúzott fokhagyma

A főzőléhez:

2 nagy fej hagyma,

1 szál zöldség

1 szál répa

1 kis fej fokhagyma

1-2 szegfűszeg

egész bors,

só

1.) Első lépésként vizsgáljuk meg a nyakbőröket, ne legyen rajtuk apró luk vagy elvékonyodás, mert akkor hiába dolgoztunk, ha az utolsó lépésnél kiszakad az egész.

Varrjuk be a nyakbőrök kisebbik nyílását zsákvarró tűvel! Pont úgy néz ki, mint egy meghajlított tű, és sokkal könnyebb vele dolgozni.

2.) Az összes hozzávalót – a nyakbőrök és az aszaltszilva kivételével – vajpuhára főzzük a hagymák és fűszerek társaságában, majd leszűrjük és langyosra hűtjük a libaalkatrészeket, a főzőlevet pedig félre tesszük abálólének.

3.) Most jön a kritikus pontja az egész projektnek, a libasajt lelke, ami összetartja majd (értsd:kötőanyag): kiszedegetjük a csontocskákat a lúdlábakból, ha elég puhára főztük, akkor sima ügy lesz, ha nem, akkor késő bánat, de legalább nekünk is marad valami cupák a csonton.

4.) A szívet és a zúzát egyforma kis kockákra vágjuk, a libacombot kicsontozzuk és szintén kockára vágjuk, akárcsak az aszaltszilvát – egy keverőtálba szórjuk mindet, majd fűszerezzük borssal, szegfűszeggel majoránnával, kevés pirospaprikával. Fűszeresebbnek kell lennie, mivel az abálás alatt jelentősen veszít ízéből, de a sóval nem árt vigyázni, ha már a főzőlébe úgyis tettünk!

5.) Kb. 1,5 dl főzőlevet öntsünk a lúdlábbőrkére, adjuk hozzá a fokhagymagerezdeket, és pépesítsük botmixerrel, ilyen kis mennyiségért ne koszoljunk darálót! Öntsük rá a bőrkepépet a sajtanyagra és keverjük össze alaposan, azután egy evőkanál segítségével töltsük meg a nyakbőröket úgy, hogy se túl feszesek, se plöttyettek ne legyenek, mert különben kiszakadhatnak főzés közben. Nem árt kissé megrázogatni őket, miközben töltjük, hogy ne maradjon a töltelékben levegő, mert akkor nem lesz szépen szeletelhető a sajt. Varrjuk be alaposan a nyílást, mert ha rés marad vagy túl lazán varrjuk, főzés közben kiszökhet a töltelék.

6.) Végre abálni fogunk! Melegítsük fel 90 fokig a főzőlevet, és tartsuk végig forráspont alatt. Helyezzük óvatosan az edénybe a nyakincákat, és abáljuk őket fél óráig, el nem mozdulva mellőlük egy másodpercre sem, itt most résen kell lenni, mert bármi megtörténhet, ha túlhevül az abalé. Mikor elkezd puhulni a bőr, néhány helyen vigyázva szúrkáljuk meg tűvel, hogy a légbuborékok eltűnjenek.

7.) Ha eljutottunk a 7. pontig, libanyakhasadás és szitkozódás nélkül rebegjünk hálát az égnek, mert már túl vagyunk a nehezén! Tegyük a libanyakakat két fa vágódeszka közé és préseljük le őket valami nehezékkel (nagy görög őszibarack-konzerv pl. erre is jó) és hűtsük ki.

Másnap hideg füstön hagyjuk őket néhány órácskát.

Múlt hétvégén megtapasztaltuk, hogy a gombászás olyan, mint a kutya vacsorája, több órás kaptatás után – hegyre föl, hegyről le – három kisebb őzlábat sikerült begyűjteni a budai hegyekben, ami egyébként bő termő szokott lenni. Kárpótlásul azért több kiló csipkebogyóval tömtük meg kosarainkat, nyoma sem volt elkeseredésnek. Nagy részéből jófajta hecsedli lekvár készül majd, egy kisebb adag pedig már várja, hogy egy igazi C-vitaminbomba immunerősítő likőrré alakuljon át karácsonyig: addig pont jól beérik, és akár ajándék is lehet belőle, nem is akármilyen! A képen a tavalyi maradék likőr pózol; lassan egyéves, az idő múlásával egyre tisztább színű lesz és ízre is kifinomultabb, vetekszik egy sok éves tokaji aszúval. Visszatérve a gombákra, a hétvégén még a beígért fagy előtt irány az Őrség a biztos zsákmány reményében!

Hozzávalók:

½ l jó minőségű vodka

25 dkg méz

30 dkg csipkebogyó

A vodkában feloldom a mézet, ráöntöm a megmosott csipkebogyóra és lezárom a befőttes üveg tetejét. Beteszem az üveget a kamrapolc egyik sötét szegletére, majd egy hónap múlva előveszem és a sodrófa végével összenyomkodom a bogyókat, majd ismét hagyom 2-3 hétig állni, de hetente egyszer azért megkeverem. Mikor az idő letelt, egy használatlan nejlon harisnyán keresztül átszűröm a likőrt és üvegekbe töltöm.

Most aztán minden egyben van egy jó gombászáshoz! Ősz, jó idő, hosszú hétvége…

Remélem, ezúttal a zsákmány sem fog elmaradni, és jobbnál jobb gombás recepteket hozhatok majd Nektek. Az úticsomagot tekintve már előre iszom a medve bőrére, és két vargányás tésztafrittatával gondoskodtam az energiautánpótlásunkról. Hála az olaszoknak, akik kitaláták, hogyan lehet a spagettit majdnem szendvicsként magunkkal vinni a kirándulásra. Hidegen ugyanolyan jól csomagolható, akár egy szalámis zsemle, és garantált az elismerés a túratársaktól.

Hozzávalók 2 darabhoz, 27 cm átmérőjű serpenyőhőben készítve:

½ cs. spagetti

20 dkg erdei gomba(jó esetben vargánya)

1 kis fej hagyma

2 gerezd zúzott fokhagyma

1 csokor petrezselyemzöld

2-3 ágacska friss kakukkfű

½ dl száraz fehérbor

10 dkg reszelt parmezán

6 nagy tojás

olívaolaj

vaj

só,bors,

Az apróra vágott hagymát, fokhagymát olívaolaj és vaj keverékén megpirítjuk, rádobjuk a felszeletelt gombát, sózzuk, borsozzuk és megszórjuk az apróra vágott petrezselyemmel és kakukkfűvel, majd felöntjük fél deci száraz fehérborral és pár perc alatt készre pároljuk.

Egy nagyobb tálban kevés sóval felverjük a tojásokat, hozzáadjuk a reszelt sajtot, és alaposan összekeverjük a főtt tésztával és a gombával. Ha nem elég sós vagy fűszeres, ennél a fázisnál még javíthatunk rajta. Egy serpenyőben olívaolajat forrósítunk és beleöntjük a tésztakeverék felét, közepes lángon kb. 6-7 percig aranybarnára sütjük először az egyik oldalán, majd a másik oldalára fordítjuk: egy nagyobb tányért ráhelyezünk a serpenyőre és egy gyors mozdulattal ráborítjuk a tésztát, majd visszacsúsztatjuk a tányérról a serpenyőbe, és további 5-6 percig sütjük. Ha az első frittatával megvagyunk, ne feledjük, hogy maradt még egy sütésre való a masszából! A kész frittatákatt felszeleteljük mint egy tortát, és melegen vagy hidegen szendvics helyett kínáljuk.

A vasárnapi cudar idő meghozta az idei első sütőtök-sütést. Ez egyrészt nagyon jó, mert végre szezonálisan lehet kapni, másrészt sajnos jelzi, hogy lassan, de biztosan kezd télire fordulni az idő. Szegény fagyigép is visszaköltözik a dobozába és indulhatnak a hosszúra nyúlt kalácssütögetős esték is.

A kisebbik sütőtökből követtem el az alant levő receptet, mindannyiunk megelégedésére.

Hozzávalók:

1 kisebb sütőtök (sülve kb.25dkg)

2-3 ek mascarpone (ha krémesebbre szeretnénk akkor több...)

1 ek jó minőségű dijoni mustár

zsálya, só, frissen őrölt bors

2 púpos ek. sült hagyma(IKEA) / ha nincs, egy közepes fej hagymát felaprítok, beledobom egy zacskóba egy kis liszt társaságában és összerázom. Forró olajban ropogósra sütöm./

Ha flancolni akarok, még teszek bele egy kis pirított tökmagot is.

A megsült tököt megszabadítom a héjától és egy tálban kikeverem a mascarponéval, mustárral. Sózom, borsozom, adok még hozzá egy kis zsárított zsályát, és sok-sok sült hagymát. Hagyom egy kicsit állni, hogy összeérjen.

Az egyik hipermarketben potom pénzért (59/db) mérik a fügének darabját, le is csaptam a termetesebb pélányokra. Hazai fügét csak nagyon ritkán sikerül kifognom a piacon: egy-egy kendős anyóka szokott árulni, ezért aztán minden nyáron nagy várakozással tekintgetek a dél-mediterrán vidék felé, és arról álmodozom, hogy az első adandó senki földjén lévő fügefára rávethessem magam. Ami nekünk egzotikum, másoknál takarmány…és ez nem vicc, mert például Mallorcán a barmokat kihajtják a fügefásba, hogy a lehulló fügével jól belakjanak, cserébe még a kolbásznak is fügeíze van!

És ha már mindenki szüretel, tegyünk egy kis jó bort a fügés sütibe is.

Hozzávalók 6 db 1,5 dl-es felfújt formához:

15 dkg liszt

5 dkg cukor

2 dkg kakaópor

½ tk fahéj

1,5 tk sütőpor

10 dkg 85 %-os étcsokoládé

1 tojás

5 dkg vaj

2 dl testes vörösbor

6 szem friss füge

barnacukor a szóráshoz

A formákat kivajazzuk. Keverőtálban a vajat kikeverjük a cukorral és az egész tojással. Hozzákeverjük a gőz felett felolvasztott csokit is, azután beleszitáljuk a kakaóporral, sütőporral elkevert lisztet és a borral együtt simára keverjük. A formákat a ¾-éig töltjük a tésztával, és a tetejükre ültetünk egy-egy keresztben bevágott fügét, amit megszórunk barnacukorral. 180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük.

Mit együnk a hónap utolsó hétvégéjén, ha nem paprikáskrumplit?

Igaz, cseppet fabrikáltam rajta, hogy a gourmand élményünk azért meglegyen. Azt kell mondjam, hogy megérte a tavalyról maradt homemade kőkeménnyé száradt kolbászt milliméteres cafrangokra vagdalni. A kolbis noki elviszi a hátán a levest, olyannyira, hogy önmagában szimpla paradicsomszósszal parmezánnal megszórva is el tudnám képzelni!

Tessék, egy jó kaja és el is feledkezünk az erszénykongós hóvégéről:-)

Hozzávalók:

40 dkg krumpli

1 l húsleves / alaplé

1 nagy fej hagyma

1 db kápia paprika

1 kisebb paradicsom

őrölt kömény, fűszerpaprika

só, bors, 1 kk mangalica zsír

 A kolbászos nokedlihez:

kb. 12 dkg liszt (vagy annyi, hogy normál nokedlitésztát kapjunk)

1,5 dl tejföl

1 tojás

4 dkg apróra vágott száraz füstölt kolbász

Tulajdonképpen szokásos módon paprikás krumplit készítünk:a mangalicazsíron megdinszteljük az apróra vágott hagymát, rádobjuk a felszeletelt paprikát, paradicsomot, végül a megtisztított kis kockákra vágott krumplit, fűszerezzük és felöntjük az 1 liter alaplével (ha nincs, nyilván vízzel), majd fedő alatt puhára főzzük. Ha a leve túlságosan elfőtt, 1-2 dl alaplevet önthetünk még hozzá, majd krémesítsük botmixerrel. Ellenőrizzük a sűrűségét, ha nem elég paprikás, keverjünk el egy kis olívaolajban pirospaprikát és csepegtessük a leves tetejére.Ez a legjobb módszer az „utánszínezésre”, mivel a pirospaprika zsírban oldódik!

A nokedlihez keverjük össze alaposan a hozzávalókat és forrásban lévő sós vízbe szaggassunk evőkanál segítségével galuskákat. Ha elkészültek, szűrjük le őket és kínáljuk a leveshez.

Még mindig szilva! Ez egy igazi őszi recept a hideg napokra, ha egy kis nassolhatnékunk támad, vagy ha betoppan egy nem várt vendég.

Sok szót nem is fűznék hozzá, inkább próbáljátok ki!

Hozzávalók:

1 csomag friss levelestészta (Lidl-jét használtam)

8 nagy szem szilva, szeletelve

kis fej lilahagyma, fele is elég

füstölt császárszalonna – annyi szelet, ahány kört szaggatunk

fügés balzsamecetkrém (de jó a sima balzsamecet is)

méz

frissen őrölt bors

A hideg levelestésztát kitekertem a papírjából és 6 db 10 cm átmérőjű kört szaggattam belőle. A maradék tésztát összegyúrtam, kinyújtottam, és további 4 kört szúrtam ki. Sütőpapírra helyeztem őket, mindegyiket megkentem mézzel, egyenletesen elhelyeztem rajtuk a szilvaszeleteket, lilahagymát úgy, hogy a körök széle 1,5 cm-re kimaradjon, megszórtam borssal, majd mindegyikre cseppentettem néhány cseppet a fügés balzsamkrémból. Végezetül tettem rájuk egy vékony szelet füstölt szalonnát.

200 fokra előmelegített sütőben szép aranybarnára sütöttem őket.

A hétvégén jó pár gasztrorendezvény közül lehet válogatni. Csak azt sajnálom, hogy pont egy hétvégére tették az összeset, mert szívem szerint mindegyiket végigjárnám. Nagyon tetszik a Makói hagymafesztivál, még jobban a szarvasi szilvanap , a hold utcai piacon pedig a legjobb fast foodokat kínálják és még közel is van.

A szilva tényleg időszerű, olcsó, és a lekváron, pálinkán,  szilvás gombócon és szilváspitén túl is felhasználható.

Ez a recept például a kínai konyha egyik remekműve, gyorsan elkészül és nagyon finom. Ha véletlenül nincs itthon kínai ötfűszerkeverék, akkor sincs veszve semmi. Fahéj, csillagánizs, szárított gyömbér, római kömény, szegfűszeg egyenlő arányú keverékét kávédarálón megőrlöm és kész a homemade ötfűszer-keverék.

Hozzávalók a szilvaszószhoz:

50 dkg puha szilva

1 közepes fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

1 ek rizsecet

4 ek méz

2 dl víz

kis darab friss gyömbér

2 kk ötfűszer-keverék

só

Hozzávalók a húsgolyókhoz:

50 dkg darálthús (sertés és marha fele-fele arányban)

5 dkg rizsliszt

1 kis fej hagyma, apróra vágva

1 gerezd zúzott fokhagyma

4 ek sötét szójaszósz

1 kk kínai ötfűszer-keverék

kevés só, mivel a szójaszósz elég sós

kevés olívaolaj a sütéshez

Először a szilvaszószt készítjük el. A kimagozott szilvát botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, gyömbért, fűszereket és a vizet, majd kis lángon főzni kezdjük. Mikor sűrűsödni kezd, ízesítjük a mézzel, rizsecettel, végül még egyet rottyantunk rajta.

A húsgombóchoz a darálthúst összedolgozzuk az összes többi hozzávalóval. Vizes kézzel diónyi golyókat formálunk a masszából. (Kb. 30 darab lesz belőle).

Ezután kevés olívaolajon mindkét oldalukon megpirítjuk őket, majd hozzáadjuk a fűszeres szilvaszószt is, és pár percig közepes lángon tovább főzzük, hogy a szósz  teljesen bevonja a gombócokat.

Főtt rizzsel tálaljuk.

Ahelyett, hogy az nyár utolsó hétvégéjét egy hűs vízparton tölteném jeges limonádét szürcsölve , úgy adódott, hogy inkább befőzök a 40 fokban.

Schieszlnél kóstoltam mindkettőt: az aszaltparadicsomosat hideg libamájhoz, a céklás cumberland mártást egy szaftos csirkemell kíséretében. Annyira ízlettek, hogy felkerültek a befőzési listámra. Az aszaltparadicsom lágy darabokban bújt meg, nem főtt szét a lekvárban, leheletnyi curryvel fűszerezték, de épp csak annyival, hogy a libamáj íze domináljon.

Az eredeti cumberland mártás alapja ribizli(zselé) és jóféle portói. Én azért kicsit bővítettem az összetevőkön: így került bele málna, szeder, áfonya, ribizli és természetesen cékla ahogy Shiszléknél ettük, mártás helyett pedig lekvárosítottam.

Az egyszerű csirkemellet is az egekbe repítette, de a karácsonyi vadsülthöz passzol majd csak igazán! Hmm, be kell látni, hogy azért a 30 fokos konyhában a karácsonyról képzelegni elég bizarr dolog.

Aszaltparadicsomos sárgabaracklekvár:

1 kg sárgabarack

10 dkg aszaltparadicsom

1 kk currypor

őrölt rózsabors

1 kk só

10 dkg xilit/cukor

A kimagozott barackot a félbe vágott aszaltparadicsommal együtt fél óráig főzzük, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót és sűrűn kevergetve további fél óráig főzzük.

Céklás cumberland lekvár:

20 dkg málna

20 dkg szeder

20 dkg áfonya

20 dkg ribizli

20 dkg főtt cékla

1 közepes fej hagyma

1 kk gyömbérpor

1 citrom reszelt héja

1 kisebb narancs reszelt héja

2 dl portói hiányában száraz vörösbor

10 dkg cukor

1 kk só

A málnát és a szedret péppé főzzük, ha kihűlt, átpasszírozzuk. (Akit nem zavarnak a nagyobb magok, ezt a lépést kihagyhatja.) Hozzáadjuk a ribizlit, az áfonyát és a többi hozzávalót. Főzzük addig, amíg be nem sűrűsödik. Sterilizált üvegekbe töltjük, majd mehetnek a paplan alá dunsztolódni másnapig.

Nem lesz kánikula a hétvégén, végre lehet izzítani a sütőket – mondjuk ezzel a jó kis áfonyás csigával! Kicsit macerás a kétszeri csavargatás, de cserébe a barnacukortól kívülről ropogós, belül lágyan foszlós süticsoda lesz a jutalmunk. Nekem az áfonyák a feltekerésnél szökésnek indultak, és vissza kellett tessékelnem őket a helyükre, de még ezt leszámítva is pillanatok alatt elkészültek, és méghamarabb el is fogytak:-))))

Hozzávalók:

30 dkg liszt

5 dkg lágy vaj

1 tojás

2 ek. cukor

1 ek. vanília kivonat

½ citrom reszelt héja

2 dkg élesztő

csipet só

1,5 dl tej

1,5 marék áfonya

1 kk vaj

barnacukor

Fél deci langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt, hozzáadjuk a liszthez a többi hozzávalóval együtt, és robotgéppel közepesen lágy tésztává dagasztjuk. Takarjuk le folpackkal a tálat, és hagyjuk a tésztát a duplájára kelni. A megkelt tésztát nyújtsuk 1 cm vastagságú téglalapra, kenjük meg a tészta felszínét a kiskanálnyi vajjal, szórjuk meg egyenletesen barnacukorral és az áfonyával. Képzeletben harmadoljuk a téglalapot, és a keskenyebb oldalánál fogva hajtsuk be az 1/3-át , majd rá a másikat (mint a vajas tészta szimpla hajtogatásánál). Nyújtsuk kb. 2 cm vastagságúra, és a téglalap hosszabb oldalából pizzavágóval vágjunk kb. 2 cm széles csíkokat (apró technikai malőr, hogy az áfonya kipotyog, és vissza kell őket tessékelniJ) A csíkokat óvatosan spirállá sodorjuk, és feltekerjük, mint a csigát.

Sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon világos barnára sütjük. 

Ezek a mini torták annyira finomak, hogy egy biztosan kevés belőlük, ezért nem árt dupla adagban gondolkodni. A nagy szerelem irántuk évek óta tart, amióta ajándékba kaptam Párizsból egy málnás-pisztáciás óriás macaront innen, és hát mondanom sem kell, hogy az ízvilág annyira telitalálat volt, hogy másnap a hatásukra megsütöttem a tortaváltozatot omlós tésztával.

A macaron krémje egy pisztáciás ganash volt, rajta sok-sok óriásszemű mézédes málnaszemmel, így a tortába is ezt a krémet ültettem mascarponéval felturbózva. A fehércsoki ganash-nál nem érdemes spórolni a csoki minőségén, különben könnyen a kukában végezheti a krém, ha csomós marad, mert a csoki nem hajlandó olvadni. Én már nem kísérletezem, és alapból a Callebaut 2 kg-os csokipasztilláit használom (METRO-ban kapható), mert ha leosztom az árát a 10 dekás milkára vonatkozóan, akkor nem járok rosszabbul – hogy a minőségről és ízről már ne is beszéljek . Sózatlan, héj nélküli pisztáciát szerencsére már elég sok helyen találni, a Vámházon, de a szombati Bosnyák téri hátsó piacon az aszaltgyümölcsösnél is vettem már. Őrölve ne keressétek, de a kávédaráló tökéletesen porrá őrli.

Hozzávalók 5 db 10 cm átmérőjű tortaalaphoz:

20 dkg liszt

12 dkg puha vaj

5 dkg porcukor

1 egész tojás

A krémhez:

30 dkg mascarpone

1 dl tejszín

1-2 ek. amaretto likőr (vagy 1-2 csepp színtelen mandulaaroma pl. Dr Oetker)

30 dkg jó minőségű fehércsoki (Callebaut)

5 dkg őrölt pisztácia

a tetejére kb. 20 dkg málna

A tésztához a vajat habosra keverjük a porcukorral, majd az egész tojással, beledolgozzuk a lisztet. A kapott tésztát 5 részre osztjuk, egyenként ½ cm vastagságúra nyújtjuk és kibéleljük velük a formákat. Legalább 1 órára, de még jobb, ha egy éjszakára a hűtőbe tesszük. Sütés előtt villával megszurkáljuk, és mindegyikre egy szárazbabbal vagy sárgaborsóval – amit találunk otthon – megtöltött muffin kapszlit helyezünk, hogy a tészta megtartsa formáját sülés közben. 170 fokon világosra sütjük. Ha kész, eltávolítjuk a babbal töltött kapszlikat, de a megsült tortaalapokat a formákban hagyjuk kihűlni.

A krémhez a tejszínt felforraljuk, beleszórjuk a csokit, és simára keverjük benne. El kell olvadnia a csokinak a forró tejszínben. A még langyos csokikrémhez hozzákeverjük a mascarponét és az őrölt pisztáciát, majd ízesítjük a likőrrel.

A „vakra sült” torta alapokat ¾-ig megtöltjük a pisztáciás krémmel és, hogy a krém megszilárduljo, a hűtőbe tesszük őket kb. fél órára. Mikor a krém már elég szilárd, rátesszük a málnát is, majd további 1 órára a hűtőbe zárjuk.

Persze az igazi burek nem bolti rétestésztából készül, de nekem most épp volt két csomag itthon, és kis trükkel elég jó végeredmény lett belőlük.

A bécsi piacokon sok jó török pékséget találni, ahol ehetünk sós-túrósat, bárányhúsosat, de most egy szerb burekest fedeztünk fel, aki a hagyományos ízek mellett szezonális töltelékkel, kapros-cukkinissel is bővítette repertoárját. A mai gyors ebédnek ez adta az ötletét, na meg az is, hogy egy jó cukkínis burekért ne kelljen egészen Bécsig utazni.

És ha nincs otthon réteslap,de az ellenállhatatlan vágy mégis megvan a burekkészítéshez, akkor íme némi instrukció 6:27-től.

Hozzávalók:

1 + 1/2 cs. réteslap (9 lap)

½ dl olívaolaj

víz

fekete kömény vagy szezámmag

A töltelékhez:

1 közepes cukkini kis kockákra vágva (kb. 40 dkg)

1 közepes fej hagyma apróra vágva

½ cs. kapor, apróra vágva

só, olívaolaj

A cukkinis töltelékhez az olajon megdinsztelem a hagymát, rádobom a cukkinit, sózom, hozzáadom a kaprot, és fedő alatt puhára párolom.

Nedves konyharuhára terítem az első réteslapot – és most jön a trükk – hagyományosan a réteskészítésnél olajjal kenném meg a lapokat, hogy a lapok ne ragadjanak össze, itt viszont pont ellentétes a cél,vagyis hogy a lapok összeragadjanak, ezért bőségesen megkenem vízzel a lapokat, hogy jól átázzanak és egy lappá álljanak össze. Vigyázat, azért ne essünk túlzásba!

Lehet érezni, ahogy a száraz réteslapok szinte megelevenednek, és hasonló állagúvá válnak, mint a friss, kézzel nyújtott rétestészta.

Következhet a töltelék, melyet egyenletesen eloszlatok rajta, és ugyanúgy, mint a rétest feltekerem. Ha kicsit ragadóssá válik a tészta felülete, olajos kézzel könnyen lehet vele dolgozni. A kapott „kígyót” végül összetekerem csiga alakzatba és kerek sütőformába teszem. Meglocsolom a fél deci olívaolajjal, és megszórom fekete köménnyel, vagy ha nincs, a szezámmag is jó. 180 fokon sütöm legalább fél óráig.

Lassan visszatérek a konyhába,és ha marad ez az elviselhető idő, akkor hamarosan sütireceptek is fognak következni, végre! Most van a kedvenc bogyósgyümölcseim szezonja, amit nem szeretnék kihagyni, olyan sok ötletem van, amik megvalósításra várnak, de a meleg jócskán visszavett a sütkérezésekből. Viszont készült hűsítő vodkazselé ribizlivel, amit egy kertipartira tökéletesen el tudok képzelni levezetőként. Nem tejszínes, nem csokis, és nem krémes – amit ugye egy jó sütiben szeretünk, de a zselé 40 fokban praktikusabb, mert nem romlik meg, nem folyik szét. Vodka nélkül készülhet gyerekváltozat is.

Hozzávalók:

2,5 dl víz

120 ml citromlé és 1citrom reszelt héja

10 dkg fruktóz / nyírfacukor / cukor

1 dl vodka

1 tasak H. Rozi zselatinpor

kb.15-20 dkg ribizli(1 kis doboznyi)

szilikonforma

A zselatint 1 dl langyos vízben elkeverjük. Egy lábosba öntjük a maradék vizet, citromlevet, feloldjuk benne a fruktózt, majd hozzákeverjük a megduzzadt zselatint. Kis lángon összemelegítjük, de ne forraljuk föl. Akkor jó, ha a zselatin felolvadt, és átlátszó folyadékot kaptunk. Ha már langyos, hozzáadhatjuk a vodkát is. Keverjük jól össze és töltsük meg ¾-ig a kivizezett formákat, majd oszlassuk el bennük egyenletesen a ribizliszemeket. Tegyük a hűtőbe dermedésig. Így a ribizliszemek a zselé tetején fognak maradni, ha azt akarjuk, hogy az egész zselében „ússzanak”, akkor először csak a forma feléig öntsük a folyadékot, szórjuk meg ribizlivel, dermesszük ki, majd ismételjük meg ezt a műveletet. A formából úgy fordítjuk ki, hogy előbb óvatosan meglazítjuk a zselé szélét egy késsel, azután könnyen kifordítjuk a formából. Ez a mennyiség egy 6 db-os szilikon mini kuglóf formára volt elég, kb. egy kis csészényi mennyiség maradt ki. 

Amióta tart a kánikula, még a tűzhelyet is nagy ívben elkerülöm, nemhogy főzésre adjam a fejem. Erre az időszakra az egyik legtutibb kaja a bulgursaláta.

Nagyon hálás dolog, mivel nem kell főzni, csak 20 percig forró vízbe áztatni, ehhez a művelethez pedig egy vízforraló is megteszi. Praktikus egyszerre több bulgurt „főzni” – a hűtőben 2-3 napig eláll – és olyan hozzávalókkal keverni, amikkel épp kedvünk tartja, így pár perc alatt megvan az ebéd, ami plusz piros pontot érdemel. Ez a mentás sárgadinnyés verzió kimondottan üdítő, nagyon finom magában is, de grillezett fehér húsokkal, hallal fejedelmi párosítás.

Hozzávalók:

10 dkg bulgur

1 közepes fürtös uborka, hámozva, kimagozva, szeletelve

1 cs. újhagyma,

½ sárgadinnye, kockára vágva

kisebb marék mentalevél, durvára vágva

1 nagy citrom leve és héja, olívaolaj

só, bors

A bulgurt kétszeres mennyiségű forralt vízzel leöntjük és 20 percig lefedve állni hagyjuk. Közben egy salátástálban összekeverjük a citromlevet, citrom héját, mentát, sót, borsot, egy löttyintésni olívaolajat és a kihűlt bulgurt belekeverjük. Végül összeforgatjuk a többi hozzávalóval.

Ezzel a hűsítő rebarbarás-levendulás koktéllal tesszük kibírhatóvá a kibírhatatlan hőséget.

Receptet ezúttal nem írok hozzá, csak arányokat, mivel a főzésen kívül nincs más dolog vele. Nem árt rögtön triplázni a mennyiséget, mert nagyon itatja magát.

Hozzávalók:

kb. 30 dkg rebarbara

3-4 szál levendula virág

kb.1 liter víz

nyírfacukor

Sok eső esett mostanában, szerencsére a piacon is megjelentek a gombaárusok.

Bár egyébként jobban szeretem sajátkezűleg szedni a gombát, most mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek, olyan szép nyári vargányákba botlottam. Ezzel az otthon gondosan összeírt bevásárlólista immáron fölöslegessé vált, és a vargányák diktálták az ebédhezvaló begyűjtését. Hazaérve nem akartam nagyon bonyolítani a dolgot, hogy minél előbb ebéd legyen belőlük, ezért egy serpenyős egytál lett a végeredmény, spárgával, újkrumplival, pecsenye kacsamellel és sok zöldfűszerrel.

Igazi vendégvárós kaja lett, egyszerűen elkészíthető, de annál jobban lehet vele villogni.

Hozzávalók 2 főre:

50 dkg újkrumpli

1 cs. zöld spárga

20 dkg friss vargánya

30-40 dkg pecsenye kacsamell (a hízott nem jó, mert rágós marad!)

2-3 gerezd fokhagyma

4 ág friss kakukkfű

2 ág rozmaring

só, bors

olívaolaj

A spárgát megtisztítom, a fás végeit levágom és darabokra tördelem. A vargányáról nedves törlőkendővel letörlöm a homokos részeket (ha van), és szeletekre vágom. Érdemes a piacon kisebb, tapintásra keményebb „kelj fel jancsiszerű” példányokat választani. Figyeljünk oda, hogy ne legyenek féregjáratok a tönk vágásfelületén, és kérjük meg az árust, vágja meg a gomba kalapját is, hogy idejében kiderüljön, hogy betolakodótól mentesek-e:-)

A kacsamellet csíkokra vágom, sózom-borsozom és 10 percig állni hagyom. Olívaolajon megpirítom a húst, hozzáadom a zúzott fokhagymagerezdeket, és az apróra vágott zöldfűszerek felét. A megpirított húst egy tálba szedem, és a visszamaradt zsíron össszepirítom a szeletekre vágott vargányát és a spárgát. Sózom, borsozom, szórok rá a zöldfűszerekből, majd a kacsás tálba szedem. Utoljára a krumplit pirítom meg 1-2 kanál olívaolajon, rászórom a maradék zöldfűszert, sózom, borsozom és kevés vizet öntök alá, majd lefedve puhára párolom. Végül összekeverem az egészet, majd tálalom.

Régen volt már a blogon, hogy édes ízek lopták volna be magukat a recepteim soraiba.

Na de most!

Íme a hétvégi „ágybavivős” reggelink:-)

Eperszezon van, nyílik a levendula, muszáj volt a kettőt kombinálnom.

A fonat szénhidrátcsökkentett lisztből (Diabestarból) készült, de egyébként ha normál üzemmódban vagyunk, sima lisztből szoktam csinálni. Sajnos úgy sokkal finomabb, de a Diabestarral is működik a recept. Viszont a szénhidrát-csökkentett lisztek magas rosttartalmuknál fogva jóval több folyadékot vesznek fel, ráadásul gyártótól függően változik ez a tulajdonságuk. Ezért írtam körülbelüli mennyiséget a tejre.

Epres vajkrém

Hozzávalók:

10 dkg puha vaj

5 dkg Philadelphia krémsajt

5 dkg xilit / porcukor

10 dkg eper

A xilitet kávédarálón porrá őröljük, majd az összes többi hozzávalóval együtt botmixerrel egyneművé dolgozzuk. Hűtőben „kifagyasztjuk”. Jól kenhető vajkrémszerű állagot kapunk.

Levendulás túrós fonat

Hozzávalók:

20 dkg túró

30 dkg szénhidrát-csökkentett liszt / finom liszt

10 dkg xilit / cukor

10 dkg vaj

1 tojás

kb.1-1,5 dl tej (függ a liszt fajtájától)

1 kiskanál levendula virág

1 kiskanál vaníliakivonat

½ cs. sütőpor

A vajat a xilittel habosra keverjük. Hozzáadjuk a tojást, a túrót, a tejet, majd a sütőporral elkevert lisztet. Ízesítjük a vaníliával és a levendulával. Ha a tészta nagyon ragadna, egy kevés liszttel javítsunk az állagán, de ne vigyük túlzásba. Osszuk a tésztát először 2 részre, majd egyenként 4 részre. Majd minden egyes részt további 3 részre, amiből sodorjunk ujjnyi vastagságú rudakat, és készítsünk belőlük fonatokat. Kenjük meg a tetejüket tojással, és süssük aranybarnára 180 fokon.

A „plakátragasztó”megdicsőülése

Kiskoromban Nagymamámnál sokszor ettem krumplifőzeléket hagyományosan rántással, babérlevéllel, sok tejföllel. Sűrű volt, megállt benne a kanál Nagyapám ezért csak „plakátragasztónak”csúfolta. Ennek ellenére szerettük ezt az ételt. Mikor tavasszal megjelent az első újkrumpli, a Mama egy nagy csomag újhagymaszárat és petrezselymet aprított fel, amit kacsazsíron megfuttatott és ezen a zöldfűszer-ágyon pírította aranybarnára az apró krumplikat. Szentségtörés lett volna bármit is enni hozzá egy nagy tál fejes salátán kívül. De még nagyobb, főben járó bűntény lett volna főzeléknek megfőzni.

Mégis hiába volt minden „gasztroszocializációm”, mert ennek ellenére újkrumpli-főzelék fog főni a konyhámban és még csak nem is hagyományos módon.

Továbbra is követve a diétás nyomvonalat liszt nélkül, önmagával sűrítem, de hogy ínyenc énemnek is kedvezzek, víz helyett csontlevest használok, tejföl helyett pedig mascarponét. Bár cseppet úgy tűnhet, hogy elszaladt a ló a kalóriaszükséglet szempontjából, én mégis azzal vígasztalom magam, hogy nagy víztartalmának köszönhetően az újkrumpli alacsony kalóriatartalmú – öreg társához képest.

Hozzávalók:

1 kg apró újkrumpli

kb. 1 l csontleves

1 közepes hagyma

kevés vaj

10 dkg mascarpone

1 csokor petrezselyem

só, frissen őrölt bors

citromlé

A krumplit legalább fél óráig vízbe áztatom, hogy a héja könnyebben lejöjjön. Késsel lekapirgálom a héját. Asszonyok-a-fonóban művelet, de az esti híradó alatt simán megvan vele az ember. A hagymát felaprítom, a vajon megfuttatom, rádobom a krumplit, és felöntöm annyi csontlével, hogy ellepje és megsózom. Fedő alatt kb. 15-20 percig főzöm. Ha megfőtt, kevesebb mint a fele krumplit a főzőlével turmixolom és hozzákeverem a mascarponét, ízesítem citromlével, apróra vágott petrezselyemmel és hozzáadom a maradék egészben hagyott krumpigolyót is. Tálalásnál megszórom frissen őrölt borssal.

Ha a libamáj a májak királynője, akkor a borjúmáj az egyik udvarhölgye. Akár sülve, akár rántva, esetleg pástétomnak felőlem jöhet bárhogyan! Napjainkban inkább kalóriaszegényebb kiadásban:) Szinte lehetetlen túlsütni, annyira krémesen lágy, pedig zsírtartalma még a csirkemájnál is kevesebb. Giorgio Locatelli Ízek Itáliája könyvében találtam egy fantasztikus receptet, azóta a borjúmájat csak így készítem. Igaz, kicsit „kényelmesítettem”a receptet, elhagyva egy-két műveletet, de a végeredményen ez mit sem változtat. Köretnek citromos-petrezselymes pirított óriásbabot (sajnos, még konzervet) ettünk hozzá jó sok krémesre sült újfokhagymával és újhagymával.

Hozzávalók 2 személyre:

4 szelet borjúmáj

2 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál hideg vaj

kb.1/2 dl balzsmecet

Só, bors

A körethez:

1 doboz (konzerv) óriás fehérbab

1 csomag gömbölyű fejű újhagyma

2 kisebb újfokhagyma

1 citrom leve

só, bors

kis csokor petrezselyem

Olívaolaj

Egy nagy serpenyőben forró olívaolajon kérget sütünk a májszeleteknek, sózzuk, borsozzuk. Ez a művelet csak 1-2 percig tartson, nehogy kiszárítsuk a májat. Kitesszük a májat egy tálra, és a visszamaradt szafthoz öntjük a balzsamecetet, közepes lángon szirupos állagúra sűrítjük. Félrevesszük a serpenyőt a tűzről, és a hideg vajat hozzákeverjük a mártáshoz. Ekkor visszahelyezzük a májszeleteket a serpenyőbe, és visszatesszük még további fél percre a serpenyőt a tűzhelyre.

A babot a levétől lecsepegtetjük, közben az újhagymát és az újfokhagymát megtisztítjuk. Levágjuk a hagyma szárait (amit felhasználhatunk akár krémlevesnek is), és a fokhagymát gerezdekre bontjuk. Serpenyőben kevés olívaolajon megpirítjuk őket, majd a babot is hozzáadjuk, és még egy kis ideig együtt pirítjuk, sózzuk, borsozzuk. A tűzről levéve megöntözzük a citromlével és megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel. Aki nem kíméli a kalóriáit, tálalásnál még nyakon öntheti olívaolajjal.

Ismét egy bodzás receptet hoztam, de most sós felfogásban! Javában diétázunk, így ennek szellemében főleg fehérhúsokat fogyasztunk. Aki hasonló cipőben jár, az tudja, hogy egy idő után már a csirkemell puszta látványától is kimenekülne az ember a világból. Hogy ne járjunk így, szokatlanabb ízkombinációkat is bevetettünk. Ez a kombó tálcán kínálta magát, mivel a kertben továbbra is rengeteg a bodza, a mogyorós karalábét pedig már rég ki akartam próbálni. Az eredményről legyen elég annyi, hogy családunk férfi tagja – aki egyébként a zöldségvilággal kifejezetten háborús viszonyban áll – nemcsak a kellemesen muskotályos pipimellet tüntette el secperc alatt, hanem a karalábét is, mind egy szálig.

Hozzávalók 2 személyre:

1 egész csirkemell filé két félbe vágva

vaj a sütéshez

A páchoz:

2 dl fehérbor

1 teás kanál só

1 gerezd zúzott fokhagyma

frissen őrölt bors

3 bodzavirág

A páclé hozzávalóit összekeverjük, és a húst 4-5 órára benne hagyjuk.

Papírtörlővel alaposan leitatjuk róluk a páclevet, közben egy serpenyőben vajat forrósítunk. A csirkemelleket mindkét oldalukon 2-2 percig sütjük, majd további pár percig letakarva pihentetjük. Tálaláskor felszeleteljük.

A mogyorós karalábé hozzávalói:

személyenként 1 közepes karalábé

1 ek vaj

1 ek méz

5 dkg sós mogyoró

A karalábét megtisztítjuk és kis kockákra vágjuk. Egy serpenyőben megpirítjuk a mogyorót, amit mozsárban durvára törünk. Ugyanabban a serpenyőben vajat olvasztunk, és rádobjuk a karalábékockákat. Sózzuk, borsozzuk és kb. fél deci vízzel fedő alatt roppanósra pároljuk. Mikor már majdnem teljesen elfőtt a leve, hozzáadjuk a mézet, és kissé „rápirítjuk” a karalábéra. Tálalásnál megszórjuk a mogyoróval.

Indul a bodzaszezon! A szezonnyitó recept pedig ismét a diéta jegyében készült.

Már egy hete, hogy belengi a környéket a bodzavirág muskotályos illata. Nekem pedig beindult tőle a fantáziám. Tegnap be is cserkésztük a közelebbi bokrokat és szedtünk egy kis kosárnyit. A szörp holnapra kész, a maradék egyik részéből bodzás-túrós rétes készült, a másik adagból bodzás bor érlelődik. Tervezem a tokajis bodzazselé befőzését is! Azt már le sem merem írni, hogy bodzaborban pácolt husi lesz a holnapi ebéd…teljesen be vagyunk bodzulva!

Hozzávalók 2 rúdhoz:

½ kg túró

2 egész tojás

10 dkg fruktóz

1 egész citrom héja

1 lime héja

½ citrom leve

½ lime leve

6-7 bodzavirág

1 cs. réteslap

olvasztott vaj

A bodzavirágot megszabadítjuk a száraitól, és összekeverjük a túróval, tojásokkal, fruktózzal, citromhéjjal és citromlével. A rétesfeltekerési hadműveletet egy nedves konyharuhán végezzük. 1 rúdhoz 3-4 lapot használunk, melyeket egyenként megkenünk olvasztott vajjal, a téglalap hosszabbik szélére egyenletesen ráhalmozzuk a töltelék felét, a tésztalap két végét ráhajtjuk , és a konyharuha segítségével feltekerjük a rétest. A tetejét megkenjük olvasztott vajjal. És 180 fokon addig sütjük, míg szép barnás színt nem kap.

Ha már mindenki a fürdőruhaszezonra gyúr, ne rontsuk el a hétvégi anyák napi ünneplést holmi zsíros-tejszínes tortakölteménnyel (pedig jó lenne!)

De azért van, ami még ennél is finomabb tud lenni, ráadásul büntetlenül habzsolhatjuk.

Az eper gratin tulajdonképpen karamellizált tojáskrém, alatta friss eperrel, amit feldobhatunk egy kis fűszerezéssel.

Mivel az eper a rózsafélék családjába tartozik, nem árt meg neki pár csepp rózsavíz, ráadásként még megszórtam némi turbolyával is. A rózsavíz kiemelte az eper parfümös aromáját, a turbolya enyhén édesköményes (szerintem enyhén korianderes is) íze pedig igazán izgalmas összhatást eredményezett.

Hozzávalók:

30 dkg eper

1 tojás + 1 sárgája

4 evőkanál fruktóz (a fele lehet xilit is, de mindenképpen legyen benne fruktóz is, mert a xilit nem karamellizálódik!)

1 ek. vaníliakivonat

4-5 evőkanál rózsavíz

Néhány szál turbolya aprítva (hiányában friss koriander vagy édeskömény zöldje)

A megmosott epret negyedekbe vágom, meglocsolom a rózsavízzel, a vaníliakivonattal, rászórom a zöldfűszert, összekeverem és egy tűzálló tálba teszem.

A tojásokat a fruktózzal és a xilittel gőzfürdő fölött besűrítem, egyenletesen eloszlatom az eperhalmon, és grill fokozaton megpirítom. Vigyázat, gyorsan pirul! Még melegen tálalom.

Tegye fel az a kezét, akinek a majálisról a nyalóka, a vattacukor, törökméz, a perec és társai jutnak eszébe!

Azt hiszem, az enyémen kívül még sok kéz lendülne a levegőbe. Egyik kezemben a rózsaszín nyúl alakú lufit, a másikban az elmaradhatatlan piros kakasnyalókát fogtam, és teljes volt a boldogságom. Ha majális, akkor pedig irány a Városliget! – legalábbis gyerekkoromban még így gondoltam, az más kérdés, hogy mai fejjel inkább nekiállok és megsütöm magam a saját nyalókámat. Persze az nem égetett cukorból van, és még csak nem is kakas alakú L

Hozzávalók:

40 dkg liszt

10 dkg natúr vajkrém (vagy philadephia, vagy mascarpone)

10 dkg puha vaj

15 dkg porcukor

1 tojás (M-es)

1 evőkanál vaníliakivonat

1 kis kanál sütőpor

ételfesték

1 csomag hurkapálca

A vajat, a sajtkrémet és a tojást habosra keverem a porcukorral, vaníliakivonattal. Hozzáadom a sütőporral elkevert lisztet. Ha a massza túl lágy, kevés liszttel javítok az állagán, de ne legyen túl kemény sem. Két részre osztom, és az egyik felét ételfestékkel színezem. (Én a Wilton royal blue-t használtam) Persze lehet helyette kakaót, céklaport, spenótport és sokféle természetes színezéket is használni. De ha igazán szép élénk színeket szeretnénk, akkor kénytelenek leszünk a mesterségeset választani.

A tésztát 1 órára a hűtőbe teszem, hogy jól formálhatóvá váljon. Amíg hideg, addig könnyű vele dolgozni, de amint felmelegszik, szakadozni kezd.

1 nyalókához 2 dió nagyságú kék golyót és 2 fehér golyót összegyúrok, és kisujjnyi vastag kígyókat sodrok belőlük. Ahhoz, hogy a színek spirálszerűen kirajzolódjanak a nyalókán, mielőtt feltekerném a kígyót, óvatosan sodró mozdulattal „megcsavarom”. Majd feltekerem és végül a hurkapálcával átszúrom. 180 fokon sütöm kb. 8-10 percig, de vigyázni kell, mert hirtelen megbarnulhat! Melegen ne nagyon mozgassuk, mert hűlés közben szilárdul meg igazán.

Ez a recept a Tarka Bárka blog VKF (48.) felhívására készült, melynek témája: „ÉDES VIZEINK”, vagyis hazai vizeinkben honos halak felhasználásával készült ételköltemények készítése, a halételek népszerűsítése.

Egy igencsak elfeledett, vagy inkább talán sokunk számára ismeretlen hal-alkatrészt használtam a receptemhez, a szürkeharcsa-májat. Bár a magyar konyhában felhasznált halak közül ez a legnemesebbek egyike, húsából számtalan recept kering a neten, mégis a mája valahogy a homályba vész. A halasnál is megfigyeltem, hogy a pult legbelső szegletén csücsül, mindenki keresztülnéz rajta, mivel idegenkednek tőle, nem ismerik. Bevallom őszintén, hogy nálunk sem volt mindennapos a konyhában. Először karácsonykor találkoztam vele, mert a Vásárcsarnokban Jocó, a halárus rábeszélt, hogy vigyek belőle nyugodtan, mert sülve a libamájhoz hasonló az íze és állaga. Végül pástétomot készítettem belőle, aminek akkora sikere lett, hogy úgy gondoltam, nem hagyhatok ki egy ilyen felhívást, és megosztom másokkal is, hogy milyen remek alkatrész is a harcsamáj. Tessenek belőle vásárolni! Cseppet sincs erős halíze, és ha nem is libamáj, de tényleg van köztük hasonlóság.

A pástétom kakukkfűvel, babérlevéllel és paradicsommal, no meg némi jó magyar borral készült. Remélem, többen felbátorodtok, és elkészítétek. Halra magyar!

Hozzávalók:

25-30 dkg szürke harcsa mája

1 fej hagyma

kisebb darab füstölt szalonna

1 szál sárgarépa

1,5 dl száraz fehérbor + kb.1 dl víz

1 nagy paradicsom

1 nagy babérlevél

2 ág akukkfű

só, bors

1 ek. kacsazsír

A kockára vágott szalonnát kiolvasztom a kacsacsíron, megpirítom rajta a hagymát. Hozzáadom a felszeletelt répát, a paradicsomkockákat és felöntöm borral. Fűszerezem és puhára párolom. Végül hozzáadom a felszeletelt harcsamájat, 2-3 perc alatt jól átsütöm.

Ha kihűlt, botmixerrel pürésítem.

Friss kenyérrel, paradicsommal tálalom.

Sütöttem már cukkínis sütit, sütőtököset, répásat, sőt még céklásat is, ezért most sem néztem döbbenten, amikor a keresőben spenótos receptek után kutatva megtaláltam ezt a receptet.

Első gondolatom az volt, hogy Popeye biztosan odáig volna tőle…..

Nagyon szép friss spenótot sikerült vennem tegnap a piacon, így egy részéből – miután blansíroztam és pürésítettem – rögtön meg is sütöttem a spenótos sütit. Az ízén kevésbé érződik a spenót, de az állaga lepipálja a szimpla kevert tésztás sütiket. És hát harsány zöld színével igazi tavaszt hoz a konyhába! Az eredeti recept tejszínhabbal tölti meg, de én inkább egy gyömbéres, lágy fehércsokikrémet készítettem hozzá, hogy ne csak a színe, hanem az íze is harsogjon!

Hozzávalók, az eredeti recepthez képest kis változtatással:

30 dkg liszt

20 dkg cukor (nyírfacukor)

1 rúd vanília magjai

120 ml olívaolaj

3 tojás

30 dkg spenótpüré friss spenótból

½ citrom leve és héja

1 kk sütőpor

csipet só

A tojásokat habosra keverem a nyírfacukorral, pici sóval.

Hozzáadom az olívaolajat, tovább keverem, majd a spenótpürét, a vaníliarúd kikapart magjait, citromlevet, és a reszelt citromhéjat is hozzáteszem.

Végül pedig a sütőporral elkevert liszt következik.

170 fokos sütőben 4 db 18 cm-es kerek lapot sütök.

A kihűlt lapokat megtöltöm a krémmel, és lehűtöm.

A gyömbéres fehér csokikrémhez:

2,5 dl tejszín

10 dkg fehércsoki

1 tasak habfixáló por

frissen reszelt gyömbér

A tejszínt felforralom és hozzáadom a reszelt gyömbért, majd leveszem a tűzről.

Beletördelem a csokit és kicsit állni hagyom, hogy olvadni kezdjen, majd simára keverem. Szobahőmérsékletűre hűtöm, félkemény habbá verem, majd hozzáadom a habfixálót, és addig verem, míg krém állagúvá válik. Beteszem 1 órára a hűtőbe, mikor kiveszem, ismét felhabosítom.

Gyors vacsoratipp húsvét után, (végre) hús nélkül.  Arra az esetre, ha már a füleden is a húsvéti sonka jön ki! Mert a miénken már igen…. A sonkatámadás után jöjjenek a húsmentes receptek, most ezzel az egyszerű marinált gombával boldogítjuk fáradt, leterhelt bendőnket.

Hozzávalók:

½ kg csiperke gomba

4 gerezd zúzott fokhagyma

kis csokor petrezselyem, aprítva

(lehetőleg friss)  kakukkfű

1,5 dl olívaolaj

4-5 evőkanál fehérbor ecet

só, bors

15 dkg juhsajt

A gombát nem szoktam megpucolni, csak szódabikarbónás vízbe áztatom pár percig, minden oda nem illő dolgot leold, mivel fertőtlenítő hatású.

Felszeletelem, rádobom a fokhagymát, a fűszernövények felét, sózom, borsozom és a felhevített olívaolajban megpirítom. Ha kihűlt, egy tálba szedem, hozzáadom a fehérborecetet és az aprított kakukkfű és petrezselyem másik felét. Rászórom a kockára vágott juhsajtot. Alaposan összekeverem, és ha van türelmem, hagyom állni minimum fél óráig, hogy az ízek jól összeérjenek. Pirítóssal tálalom.

Mostantól a Tűzrőlpattant blog bejegyzéseivel itt is találkozhattok:

Macerásnak tűnik, és mégsem az! Ez a kis téglalap (2. kép!) és a rajta ejtett négy metszés adja a nyuszik testét. Nyújtófával meghosszabbítottam a füleket és a lábakat, a pocakra rányomtam a a főtt fürjtojást, és ráhajtottam a két nyúlmancsot, de előtte jól bekentem tojásfehérjével, hogy sülés közben nehogy szétjöjjön. Nagyjából ennyi a felnőttekre tartozó művelet, a dekorálást pedig bízzuk a gyerekekre!

Hozzávalók:

50 dkg liszt

5 dkg vaj

3 dl tej

1 tojássárgája

2 dkg cukor

1 kik kanál só

3 dkg élesztő

A dekoráláshoz:

kb. 10 db főtt fürjtojás

napraforgómag

mazsola a szemeknek és orrnak

vastagabb szálú cérnametélt bajusznak (teljes kiőrlésű lisztből készültet használtam, az nehezebben törik)

puffasztott rizs a fogaknak

1 tojásfehérje „ragasztónak”

1 sárgája

1.)    Liszt, cukor, só vajjal elmorzsol.

2.)     Élesztős-tojássárgás tej hozzákever.

3.)    Tésztát kidolgoz

4.)    Duplájára keleszt

5.)    Kinyújt

6.)     téglalapokra vág

7.)    4 sebészi pontosságú metszés a téglalapon (lásd: kép)

8.)    Tapsifülek, -kezek, -lábak alakítása nyújtófa rásegítéssel

9.)    Magok, mazsola, tojás, rögzítése tojásfehérjével

10.)   Tojássárgás kence

11.)   Sütés 170 fokon kb. 10 percig

Nem kell bérfüstölőt fogadni, akár a panel tizediken is nekiállhatunk. Ez az ínyencség biztosan felturbózza majd a hagyományos húsvéti sonka-tojás kombót.

Egyébként a sonka főzőlevében szoktam megfőzni a tojásokat, de most egy részüket füstölni fogom a változatosság kedvéért. Múltkorában vettem egy doboz füstölt fürjtojást, egy kisebb vagyonért, és valami elképesztően finom volt! Sajnáltam is, hogy ennyi pénzért bizony ritkán látott vendég lesz minálunk. De milyen az ember, ha valamit nagyon akar, addig kutat, míg meg nem leli rá a megoldást, akár barkácsolás árán is. Így jutott eszembe, hogy miért ne működne tojásra is a jól bevált házi füstölési technikám!

Hozzzávalók:

Főtt tyúktojás és fürjtojás

fekete teafű

cukor

liszt

fólia

olaj

Egy nagy fedeles serpenyőt duplán kibélelek fóliával, beleszórok 2-3 evőkanál fekete teafüvet, 1 evőkanál lisztet, 2 evőkanál cukrot és összekeverem. Belehelyezek egy kör alakú rácsot, amire a tojásokat fogom pakolni (rács= fémedény-alátét például). A főtt, tisztított tojásokat elrendezem a rácson, és fóliával beborított fedővel lefedem. Az edényt közepes lángra teszem, és mikor füstölni kezd, onnantól számítva vagy 8-10 percig füstölöm a tojásokat, vagy ameddig szép barna színt nem kapnak. Ha inkább „márványos” mintázatú tojásokat szeretnék, akkor ugyan megtöröm a tojások héját, de pucolatlanul teszem őket a füstbe, hogy a füst csak a repedéseken keresztül érje a tojást.

Egy nagyobb befőttes üvegbe rakom a kihűlt tojásokat, amit felöntök napraforgó olajjal és hűtőbe teszem. Az állástól az olaj kellemesen füstös ízt kap, főzéshez is felhasználható.

Elindult a húsvéti készülődés! Az már biztos, hogy nálunk a húsvéti menüben desszertügyileg biztos pozíciót vívott ki magának a mangó szufflé.

Amikor az Aqua-Sol vacsoráján belekóstoltam, rögtön eldöntöttem, hogy ha az összefoglalót megírom, ezt fogom hozzá elkészíteni. De álmomban sem gondoltam volna, hogy egy hosszas kísérletezés lesz az eredménye! Először a Larousse nyomán indultam el, egy gyümölcsös szufflé volt a kiindulópontom, mivel kifejezetten mangó szufflé receptet nem találtam. De valahogy mangóra nem működött az arány, és szegény szufflé összeesett. Sejtettem, hogy a bökkenő leküzdése a liszt mennyiségének emelésében rejlik majd, ezért másnap betáraztam mangóból, tojásból, és elhatároztam, hogy addig kísérletezem, míg olyan magas mangó szuffléim nem lesznek, mint amilyet a gourmet vacsorán ettünk!  

Hozzávalók:

2 tojássárga (M-es méretűek)

3 fehérje

10 dkg cukor

150 ml mangópüré

1,5 dkg kukoricakeményítő

2,5 dkg liszt

175 ml teljes tej vagy 1 dl tej és 75 ml tejszín

őrölt koriander, fél citrom leve+pár csepp az tál kikenéséhez

20 dkg eper

2 ek. cukor

½ dl Cointreau (narancs likőr)

A megmosott epret kis kockáka vágjuk, cukrozzuk és adunk hozzá egy löttyintésnyi narancslikőrt. Tegyük hűtőbe legalább 20 percre, hogy jól összeérjen.

Egy tapadásmentes edényben csomómentesre keverem a tojássárgákat, 2 evőkanál cukrot, keményítőt, lisztet, tejet és a tejszínt. Kis lángon folyamatos kevergetés mellett besűrítem, leveszem a tűzről, hozzáadom a mangópürét, a fél citrom levét és kihűtöm. Közben kivajazok 4 db szuffléformát és a hűtőbe teszem őket, hogy a vaj megszilárduljon. Később húzok rájuk még egy vajréteget és alaposan kiporcukrozom a formákat (ettől fognak a szufflék szép magasra emelkedni). A mixer tálját átkenem citromlével, hogy a felülete garantáltan zsírtalan legyen. Félig felverem a tojásfehérjét, majd a maradék cukrot hozzáadva fényes, kemény habbá verem. A habot óvatosan hozzáforgatom a kihűlt krémhez, és megtöltöm vele a formákat.

Ha szép magas szufflékat szeretnénk, akkor csurig kell tölteni a formákat, és a felesleges krémet egy késpenge segítségével lesimítani. Tepsibe raktam a megtöltött formákat és 180 fokra előmelegített sütőben 17 percig sütöttem, de ez tényleg sütőfüggő! Legjobb, ha kb. a 10. perc után, mikor elkezd emelkedni, folyamatosan figyeljük a „történést”. Mikor a szélük enyhe barnás színűvé kezd válni, akkor elkészült. Ahogy kisült, azonnal tálaljuk is, mert néhány perc után „leereszkedik”, és nem fogjuk tudni bezsebelni az elismeréseket.

Szórjuk meg porcukorral és halmozzuk a tetejére az epret.

 A hajdúszoboszlói gourmet vacsora II. felvonása

(Ha még nem olvastad az I. részt, itt megteheted!)

6. NITRO, azaz Zöldtea-jázmin sorbet

A második főfogás előtt egy pihentető hűsítő, egyben az este fő látványossága következett. A szakácsok kitelepültek a vendégtérbe, és a konyha látványkonyhaként funkcionált tovább, legnagyobb szerencsénkre pont a mi asztalunk mellett! Mínusz 190 fokon folyékony nitrogénbe habszifonból gombócnyi habhalmokat nyomtak, amik abban a minutumban a szemünk láttára váltak „fagyivá”. Itt főleg a látvány dominált, ami annyira lefoglalt, hogy nem nagyon tudtam az ízekre koncentrálni. A szervírozás – a fényképen is jól látszik – nagyon megdobta az egészet. Vállalkozó szelleműek kipróbálhatták a „ SÁRKÁNYFÚJÁST”: folyékony nitrogénbe mártott babapiskóta darabkát a fog közé szorítani, a levegőt rajta keresztül beszívni, majd orron át  „füstként” kifújni.

7. BEEF, azaz Marhasteak velőropogóssal, karamellizált hagymával és erdei gombákkal

Ez előtt a fogás előtt 10 perc szünet következett, mint a színházi előadások felvonásai között.

Mediumra sütött bélszín steak , rajta apró fűszervajkorong, hagymacsíra. Alatta vadgomba (szerintem tőkegomba) ragu, vörösborral beforralva. A karamellizált hagymát hiányoltam, helyette néhány savanyú gyöngyhagymát véltem felfedezni. A kompozíció közepére egy füstölt fürjtojást rögzítettek egy fekete műanyag pálcikával  –  amit többen szintén hozzávalónak hittek, és szerencsétlenségükre rá is haraptak. Két pankómorzsában ropogósra sütött velődarabka gazdagította még a tányért, ami nagyon jól kiegészítette az ízeket.

A köret szó szerint kőbe vésve érkezett: egy közepes krumplira emlékeztető kő hasítékába római köménnyel fűszerezett két szilikonlap között megszárított „krumplipüré csíkot” tűztek. Nem az íze miatt szerettük, inkább a jópofasága miatt.

8. CHEESE, azaz Sajt, balzsamecetes fügevelővel

Az utolsó három fogás a desszert jegyében zajlott. A pici csatosüveg tartalmára nincsenek szavak!  Alulról felfelé haladva a rétegek: balzsamecetes fügevelő, kecskesajtos mascarpone krém, liofizált málnából készült krém. Egy befőttes üvegnyivel is elbírtam volna! A tányéron a sárga pötty (a sáfrányos-bazsalikomos balzsamecetkrém) szintén olyan ízélmény, ami egy életre belém égett. Ehhez társul még a 36 hónapig érlelt provolone, amit a kis üveg tartalma után kellett ízlelni, hogy előhívjuk a titokzatos, megnevezhetetlen, kategorizálhatatlan 5. ízt. És tényleg, mintha érezhető lett volna egy fanyar érzés a szájpadláson. Utána kifejezetten jól jött a Streuzel, vagyis a sós, vajas sütimorzsa.

 9. SPICY MANGO, azaz Fűszeres mangófelfújt, tápiókával

Látványkonyhában előttünk készül a mangófelfújt! Még a tojáshabot is helyben verik föl.

Habkönnyű felfújt, a friss mangó ízével, leheletnyi korianderrel fűszerezve. Nem is gondolná az ember, hogy a két íz ilyen jól passzol egymáshoz! A tápióka szirupos eperrel túl édes, és az egyébként is édes felfújthoz talán kicsit soknak bizonyult.

10. DEGUSTATION, azaz Desszertválogatás

Pompás zárása az estnek és játszótér a szemnek, és az ízlelőbimbóinknak. A Kojak-nyalókának álcázott fehércsoki golyót meggyes fehércsokiganache-al töltötték meg. Fekete párját pedig 64 %-os manjari keserédes csokoládéval. Közéjük ékelve nyújtózik a rágógumi ízű pillecukor. A süti egy sűrű piskóta (emanuel), rajta céklazselé és mandula mousse, céklachips. És a kedvencem a maracujával ízesített namelakával töltött macaron. Nem írtam el, tényleg namelaka – ami egy japán eredetű technika a krémkészítésnél.

Összegezve az estét, aki kipróbálja, biztosan nem fogja megbánni! A szórakozásnak nem az olcsó kategóriája, de cserébe maradandó élménnyel gazdagodhatunk. Olyan ízeket ismerhetünk meg, ami otthoni körülmények közt kivitelezhetetlen. Ha nagyon hasonlítani akarnám, a vidámparkban tapasztalt gyerekkori élményeim jutnak az eszembe. Kihozza az emberből a gyereket, ahogy újra és újra várja, hogy vajon milyen meglepetést, látványelemekeket rejt majd a következő fogás. Komplett műsorban lehet részünk, az elejétől a végéig minden részletében megkomponálva, eltekintve a sokkoló és nem oda illő zenétől, ami már néha a vidéki lagzihangulatot idézi. De az egyes fogások előtti illatmámor, a fejünk felett szálló aromás füst és illóolajok, a már-már festménynek is beillő ételkompozíciók és a séf szakértelme feledtetik ezt a hiányosságot.

(Technikai közlemény: a téma terjedelme miatt a bejegyzést 2 részre osztottam. Receptek és a következő 5 fogás hétfőn következik!)

I. FELVONÁS

Íme a bizonyíték arra, hogy kis országunk keleti régiójában is van étel a gulyáson túl. Hajdúszoboszlón jártunk, és végigettünk egy tízfogásos gourmet vacsorát a molekuláris gasztronómia jegyében.

 Mivel ezt a fajta vacsorát a szálloda havonta egyszer rendezi meg, nem árt jó előre megszervezni a foglalást, és egybekötni egy úszkálós-lubickolós hétvégével. De térjünk rá a vacsorára! A helyszín a szálloda rendezvényterme, sejtelmes félhomály fogad, a háttérben halk zene szól. A fogadóital kis kémcsőben, szívószállal kínálkozik, tartalma passion fruittal, muscovado cukorral ízesített whiskey.

Üdvözlő falatként campari juice „megszilárdult” változatát fogyasztjuk – a kis tálkában camparizselé, szferifikált narancslé maracuja kíséretében.

Mit mondjak, a kezdő lökést megkaptuk, az ízek felkészítettek az ismeretlenre, ahol semmi sem az, aminek látszik. A kezdeti kellemes meglepődésünkön túl elfoglaljuk névre szóló helyünket az alulról megvilágított asztaloknál. És kezdetét veszi a 4 órás show…fűszerillatos füstfelhővel, kép- és hangaláfestésekkel, buborékokkal. Gyereknek érezzük magunkat a játszótéren!

Látszik, hogy minden apró részletre ügyeltek: ízléses teríték vár, a legyezőnek is beillő menükártyát pedig tíz fantázianévre osztották fel fogásonként. Lássuk a medvét!

1. LETTER, azaz Fűszervaj és kenyér

Kíváló felütése a menüsornak! Borítékban, megcímezve, a konyhai személyzetet ábrázoló, lepecsételt bélyeggel kétféle kenyér érkezik a „feladótól”, Németh László séftől: céklás és sáfrányos-tökmagos. Mindkettőt nagyon eltalálták, de az utóbbi különösen jó!
Hozzá kétféle fűszervaj : szardellás és vöröscurrys, amit baconporral és fűszeres pirított tejporral szórtak meg. Mindkettőben van valami megfejthetetlen, valami, ami élettel telivé varázsolja ízüket.

Az egyes fogások közt némi szusszanáshoz jutunk. A séf kis csengővel jelzi, hogy rátérünk a  következőre. De előtte a 192 illatból álló dobozból mindig a soron következő fogásra jellemző két illatcsíkot ad körbe. Jelen esetben a gyömbér és a wasabi aromájával átitatott illatcsíkot szagolunk, felkészülve az adott fogásra. Közben sokkoló zene hangzik fel, amitől szívesen megkímélnénk magunkat, és ahogy a desszert felé haladunk, egyre édeskésebb füstfelhő lengi be a termet.

2. DUCK, azaz Kacsaterrin gyömbérrel és szójaszósszal

Fantáziadús tálalásban érkezett az est számomra legkedvesebb fogása, a kétféle kacsaterrin. A nagyobb „kocka” kacsamellből és combból, a kisebbik kacsamájból sous-vide technológiával készült, aminek köszönhetően rendkívül szaftos állagot kaptak és kiemelte aromájukat. Mindkettőn hangsúlyos volt a szójaszósz. A tanyéron apró wasabigolyók és céklával színezett savanyított gyömbér, valamint tintahal tintájával, bazsalikomporral és céklalekvárral ízesített feketekenyér-morzsa szolgált köretént. Kis állványon lógó papírtölcsérből pedig currys-szezámos grissinit ropogtathattunk mellé. Az izgalmunk a tetőfokára hág!

3. GREEN PEAS , azaz Zöldborsó krémleves szarvasgombával

Ettől a fogástól kezdve indul az élő közvetítés a konyhából, amit a kivetítőn kísérhetünk figyelemmel – vagyis azt, hogyan is vezet az étel útja a konyhából egészen a tányérunkig.

Szokatlanul, csak levesbetétekkel hozzák ki a pincérek a „dupla” mélytányért. És csak később, a kétféle levesalapból álló, látványnak sem utolsó szervírozási technikával érkezik a leves. A tányér egyik felén maga a zöldborsó krémleves, a másikon pedig egy rendkívül selymesen krémes zöldség-velouté olvad egésszé. Ízük külön-külön is élvezetes, de együtt fogyasztva mintha komplementereik lennének egymásnak, kiemelve a harsogó zöldborsó ízt. Benne egy óriás borsószemnek álcázott szférikus zöldborsó, vagyis zöldborsópüréből molekuláris technikával előállított kívül roppanós, ráharapva belül folyékony állagú tömény borsó ízű gömb, szorosan mellette isztriai szarvasgombából készült pesto. További szereplők: a roppanósra főtt cukorborsóhüvely és borsószemek, de négy gondosan elrendezett fűszeres, pirított kenyérkocka is megbújik köztük.. Ráadásként egy mini mozzarellagolyó – ami akár elhagyható lehetne, valahogy nem illik az étel nívójához. Sajnos az én szférikus borsóm kissé kesernyés maradt, így minden igyekezete ellenére lerontotta az egyébként kitűnő leves élvezeti értékét.

4. SCALLOPS, azaz Fésűkagyló rákszirommal, kuszkusszal és meleg tojássalátával

Kétségkívül az est egyik leglátványosabb eleme. Speciális fedeles üvegkehelyben tálalt, pont megfelelőre sütött (értsd: nem gumis!) Szent Jakab kagyló, hollandi mártás és tojáskocsonya alapon. A kehelybe akácfafüstöt engednek, lefedik, majd a tetőt csak a tálalásnál veszik le, addig füstölődik az étel. A tetőt levéve a füst a szemünk láttára áramlik ki, mint szellem a palackból.  A tetőn egy nagyobb méretű ráksziromban leheletnyi fűszeres kuszkusz, nori lappal és halchipsszel. Nem győzünk ízlelni, és csodálkozni!

5. LAMB, azaz Báránygerinc filé káposztás palacsintával és tárkony eszpumával

Kitűnő állagú a roséra sült báránygerinc filé, tetején tárkonyfelhő, a húsban úgy siklik a kés, mint a vajban, alatta a süléskor keletkezett értékes folyadék besűrítve: a jus. A palacsinta, ha nem mondanák, eszembe sem jutna, sem kinézetében, sem állagában. Mintha a főpincér is érezné, hogy ez a tény magyarázatra szorul és bőszen mutat a párolt savanyúkáposztámból kiálló két agancsszerű képződményre. A tárkony eszpuma jól sikerült, amit akár otthoni körülmények között is előállíthatunk, ha tárkonnyal ízesített tejszínes majonézt habszifonba töltünk, kellemes kísérőjévé tehetjük zöldségeknek és húsoknak. A három enyhén fokhagymás juhturópöttyön helyet foglaló levelestészta-gyűrű is finom omlós, összességében mégsem találjuk a kompozíció összhangját.

A folytatás  receptekkel hamarosan következik!

Évszakhoz képest melegebb napokat élünk. Ma például a piacon az árusokat egy szál pólóban látva pillanatra meg is feledkeztem arról, hogy csak március van, és keresni kezdtem a friss szabadföldi zöldségeket. Aztán hamar felocsúdtam, és be kellett érjem néhány szál póréhagymával. Hazaérve egy nagyon gyorsan elkészíthető dolgozónő-barát vacsorát rittyentettem belőlük, kiegészítve egy átlagos háztartás átlagos kamrájában fellelhető komponensekkel. Fel is faltuk mind egy szálig! A recept két személyre szól.

A polentához:

4 dl tej

1 dl tejszín

5 dkg kukoricadara

8 dkg reszelt füstölt sajt

kis darabka vaj, opcionális

A szalonnás póréhoz:

2 db közepes póréhagyma

kb. 10 dkg szeletelt bacon

olívaolaj

A paradicsomszószhoz:

1 doboz (40 dkg) darabolt paradicsomkonzerv

2 gerezd zúzott fokhagyma

kakukkfű

só, bors

A tejet a tejszínnel felforralom, sózom, borsozom. Hozzáadom a kukoricadarát, és sűrű tejbegríz állagúra főzöm. Még melegen hozzákeverem a reszelt sajtot, és ha nem lenne elég a kalóriákból, egy darabka vajat.

A póréhagymákat megmosom, kettévágom, és enyhén sós vízben néhány percig előfőzöm. Pont csak annyira, hogy roppanós maradjon. Leszűröm, kihűtöm, szárazra törlöm és egyenként körbe tekerem őket baconnal. Forró serpenyőbe olívaolajat öntök, és körbepirítom a tekercselt hagymákat.

A visszamaradt baconos olajban enyhén megpirítok két gerezd fokhagymát, és felöntöm a paradicsomszósszal. Fűszerezem kakukkfűvel, frissen őrölt borssal, és pár percig rotyogtatom.

Az összeállítás: egy tányérba szedem a polentát, rá a paradicsomszószt és jöhet rá a szalonnás póré.

Még múlt pénteken kevertem be egy adag dagasztás nélküli kenyértésztát, hogy másnap reggelre friss kenyerünk legyen. Aznap viszont Szentendrén volt dolgunk és természetesen nem hagyhattuk ki, hogy be ne térjünk a pismányi pékhez, így a kenyérsütés elmaradt. Az egyik szentendrei étteremben találkoztunk először a kenyerükkel, és azóta töretlen a szerelem. Nem akarom reklámozni, de ez tényleg azaz igazi békebeli kovászos kenyér, amit dédanyáink készítettek a kemencében! Sajnos főleg csak Szentendre környékére szállítanak, mert a nagy mennyiségű gyártás a minőség rovására menne, de újabban a Daubnernél is kaphatóak a termékeik. Visszatérve a dagasztás nélküli kenyeremre, most az ünnepek alatt pont jól jött az állástól aggastyánná érett tészta a kedvenc mazsolás-diós kenyerünkhöz.

Hozzávalók:

400 g kenyér liszt

140 g simaliszt

4 dl víz

13 g só

300 g mazsola

200 g dióbél

270 dkg öreg tészta

1 g szárított élesztő

A hozzávalókat a dió és a mazsola kivételével összegyúrjuk, és 5 percig dagasztjuk.

Utoljára adjuk hozzá a mazsolát és a diót, hogy ne „törjenek össze”, és alaposan beledolgozzuk a kenyértésztába. Letakarva duplájára kelesztjük. Kiborítjuk a tálból a tésztát, és kinyomkodjuk belőle a légbuborékokat. Téglalappá „lapogatjuk”, majd cipóvá formáljuk.

(Egy kis videós segítség a formázáshoz.)

A formázás után ismét a kétszeresére kelesztjük(lehetőleg kosárban, hogy megtartsa a formáját).

Gőzös sütőben 230 fokon 30-35 percig sütjük.

Már régóta ki akartam próbálni ezt a receptet, de mindig adódott valami más, ami háttérbe szorította. Viszont most, hogy közeleg a húsvét – jó, tudom, hogy még majdnem egy hónap –  nem halogathattam tovább, meg kellett tudnom, hogy méltó lehet-e az ünnepi asztalra. Pont olyan, mint a képen, csupa-csupa csoki! De nagyon jól működne hagyományos húsvéti felfogásban is, mákkal vagy dióval, nem hagyományosan fehércsokival és némi aszalt gyümölccsel.

A különlegessége tulajdonképpen a tészta összeállításában rejlik, ami a márványos szerkezetét adja. Sajnos fázisfotók nem készültek, de törekedtem a részletező leírásra, remélem, sikerült.

Recept: Nick Malgieri - The Modern Baker

Hozzávalók:

 A briós tésztához:

125 ml tej

2,5 dkg élesztő

37 dkg liszt

9 dkg hideg vaj

5 dkg cukor

½ teáskanál só

1 egész tojás + 2 sárgája

1 egész citrom reszelt héja

1ek. rum

A csokis részhez:

1 ek. víz

½ tk. szódabikarbóna

csipetnyi fahéj

30 dkg 60 %-os étcsokoládé, olvasztva, langyosra hűtve

3 ek. liszt

Langyos, enyhén cukros tejben feloldjuk az élesztőt, és összedolgozzuk 15 dkg liszttel. Letakarjuk, és a duplájára kelesztjük. Ha robotgéppel dagasztunk, a keverőtáljába ütjük a tojást, a tojássárgákat, hozzáadjuk a cukrot, a vajkockákat, a citromhéjat és a rumot. Összekeverjük (nem lesz egynemű, de ez nem számít!), azután hozzáadjuk a maradék lisztet, és a megkelt „előtésztát”. Jól kidolgozzuk, végeredményül lágy, enyhén ragacsos tésztát kapunk. 10 percet hagyjuk pihenni, addig összeállítjuk a csokis részt. A csokit mikróban vagy vízgőz fölött megolvasztjuk, langyosra hűtjük, beledolgozzuk a 3 evőkanál lisztet, és a fahéjas-szódabikarbónás vizet. Nyújtható masszát kell kapnunk. A sima tésztát két részre osztjuk, jól átgyúrjuk, majd egyenként kb. 16 cm-es négyzetekké nyújtjuk. A csokis tésztát is 16 cm-es négyzetté nyújtjuk, és szendvicsszerűen a két sima tésztalap közé helyezzük.

Kissé megnyomkodjuk, hogy a lapok összetapadjanak. Pizzavágóval 3 részre vágjuk, majd a részeket ujjnyi vastag csíkokra. A kapott csíkokat beledobjuk egy tálba, és 1-2 evőkanál vízzel összeforgatjuk, hogy minél jobban egymáshoz tapadjanak. Sütőpapírral bélelt formába nyomkodjuk, és 1-2 órát kelesztjük, szobahőmérséklettől függően. 180 fokon kb, 35 percig sütjük. 

Most egy kissé megkésett bejegyzés következik. Apropója a múlt heti torkos csütörtöki kalandozásunk az ARAZ étteremben. Ez kérem nem egy PR-cikk, így nem nagyon mesélnék sem a szállodáról, sem a körítésről, csak szigorúan „néhány” mondat az ARAZ-ban fogyasztott ebédünkről.

Mindketten rendeltünk levest, előételt, főételt és desszertet is.

Egyik levesnek füstölt édesburgonya-krémlevest kértünk korianderes kacsapogácsával – már otthon kinéztem az étlapon, és mondhatom, nem csalódtam benne. Olyannyira, hogy azóta már itthon is elkészítettem (recept alant található!) és felvettem a „sűrűn főzni fogom” repertoáromba. Lágy, kellemesen füstös ízű, ami nagyon jól megy az édesburgonya édeskés ízvilágához. A csészében jól megbújt a korianderes kacsapogácsa, ami tulajdonképpen egy apró húspogácsa picit átsütve, enyhe koriander ízzel. A leves tényleg kitűnő volt, de a kis golyóbist itthon a saját szájízünkhöz alakítottam. Az ARAZ-é kissé rágós volt és elviselt volna még némi koriandert.

A másik leves, a rozmaringos paprikaesszencia zsályás vesepecsenye-táskával szintén jó választásnak bizonyult. Erőteljes paprika ízű lé, aranysárga húslevesnek álcázva, a rozmaring jelenléte cseppet sem tolakodó. Benne pici, házi készítésű táskák ressre főzve – ahogy kell.

Az előételválasztásom sok szót nem érdemel, elég íztelenre, sótlanra sikeredett a kacsaragus linguini reszelt parmezánnal. Carbonara-s hasonlóságot véltem felfedezni, a füstölt szalonnát leszámítva, és némi zsályaízzel kiegészülve. Hogy pozitívumot is említsek, óriási adag egy előételhez képest! A kevésbé fűszeres ízeket kedvelőknek egy levessel akár kellemes ebédjük is lehet belőle.

A másik előétel viszont rendesen lehengerelt mind küllemében, mind…, szóval mindenhogy. A Spenótos Quiche-tortácska pirított királyrákkal annyira finom volt, hogy legszívesebben főételnyi mennyiséget faltunk volna belőle. Igazi, nem gumis(!) omlós tészta krémes spenótbéléssel, amelyre tökéletesre sült rákocskákákat „akasztottak” – szinte elolvad a szájban. A tortácska alatt talán koktélszósz volt, felismerni sem volt időnk, olyan gyorsan elfogyott!

Mily meglepő, harmadszorra is kacsa került a tányéromba. Levendulás kacsamell édesgyökér-karottakrémmel és manjari szósszal, amit érkezésünkor épp a mellettünk lévő asztaltársaságnak szervíroztak, így sikerült jól szemügyre vennem. Fiatal kacsamell roséra sütve – a levendula ízét nagyon keresni kellett –, ízletes sárgarépapürével. Mivel édesgyökeret (szégyellem bevallani) még soha nem ettem, nem tudom, milyen ízt kellett volna keresnem a pürében. Mindenesetre az édeskés répaíztől elütőt nem sikerült felfedeznem. És majdnem lemaradt a manjari szósz, ami enyhén kesernyés, telt ízű csokoládészószt takar. Igazán izgalmassá válik tőle a fogás, bármikor újrarendelném.

A másik főételünk Bélszínfilé pirított borjúmiriggyel és édesburgonya-mignonnal volt. Bélszínimádók számára szentségtörés, de mi jól átsütve szeretjük, ez van, ebből nem engedünk! Jeleztük is a pincérnek, mégis maximum medium rare-re sütötték a húst. A tetején karamellizált borjúmirigy-darabkák enyhén kesernyés utóízűek voltak. Az édesburgonya-mignon tulajdonképpen tört édesburgonya kockákat jelentettek, két oldalukon átpirítva – rendben voltak.

És végül mindkét desszert fantasztikus volt. Az egyik Maracujában duzzasztott savarin fehércsokoládé-habbal és vörösáfonya-szorbéval. Maracujasziruppal átitatott apró kalács, tejszínes, habos, nagyon könnyű fehércsokikrémmel, és hozzá a fanyar vörösáfonya szorbé. Szerintem a képek magukért beszélnek. Biztosan ki fogom kísérletezni az itthoni változatot!

A másik: Tamarillo tarte muskovado cukorral karamellizálva, rózsafagylalttal. Omlós tészta, tamarillokrém, ropogós karamellel a tetején. A rózsafagylalt elviszi a pálmát.

Összegezve az ARAZ Étterem kellemes nyomot hagyott bennünk. Biztosan vissza fogunk térni máskor is.

A füstölt édesburgonya-leves saját receptje:

Hozzávalók:

60 dkg édesburgonya

2-3 szelet jéghideg vajdarab

1 dl tejszín

kis darabka füstölt szalonnabőr

1,30 dkg pecsenye (nem hízott!) kacsaszárnytő, filézve 80 dkg lett

csontjából alaplé

1 cs. koriander zöld

vöröshagyma

só, bors

1 tojás

Az édesburgonyát meghámozom, felöntöm az alaplével, hozzádobom a szalonnabőrt és puhára főzöm. Kiveszem a szalonnabőrt, turmixolom, hőkiegyenlítéssel belekeverem a tejszínt. Ha túl sűrű vízzel higítom, 1-2 percig tovább főzöm. A gázt elzárva hozzáadom a vajdarabkákat, és simára keverem.

A kacsapogácsához a húst  és a hagymát apró lyukú tárcsán 2-szer , nagyon finomra darálom. Hozzáadok 1 tojást, sózom, borsozom végül az aprított korianderzöldet is hozzágyúrom.  Olívaolaj és vaj keverékében pici húspogácsákat sütök, amit a levessel együtt tálalok.

Torkos Csütörtök után is van nap. Nálunk legalábbis diétás péntek formájában! Tegnap ugyanis az ARAZ étteremben torkoskodtunk, a beszámoló is hamarosan következik, de előtte egy könnyebb  halas vacsit hoztam. Kipróbáltam a meyer citromot, amiről mostanában sokat hallani – kellemes találkozás volt! Mivel a narancs és citrom kereszteződése, inkább édeskés, az általunk megszokott citromtól kevésbé savanyú. Nem annyira citrusos, éppen ezért van, amihez jobb választás a „hagyományos”citrom. Olyan receptekhez mindenképpen, amelyeknél a citrom erősen citrusos héja kell hogy domináljon – én mondjuk ezt a tulajdonságát szeretem a citromban a legjobban. Szóval, én a magam részéről inkább megmaradok a konzervatív citromfogyasztók táborában.

Hozzávalók :

2 szelet  vörös tonhal (a METRO-ban a friss hal pultnál 20 dkg-os szeleteketben árulják)

só, bors, olívaolaj

A kölestoronyhoz:

1 pohár köles

1,5 pohár szárnyas alaplé / húsleves

+ fél pohár a zöldségekhez

1 kisebb cukkini

a cukkinivel megegyező mennyiségű sütőtök

fél meyer citrom leve és reszelt héja

só, bors, olívaolaj

A kölest olívaolajon enyhén megpirítjuk, felöntjük az alaplével, hozáadjuk a citromhéjat és -levet, sózzuk. Fedő alatt néhány percig pároljuk (al dente), különben kása lesz belőle. Épp csak „pergős” legyen. Közben a zöldségeket egyforma nagyságú kis kockákra vágjuk, sózzuk és roppanósra pároljuk a fél pohárnyi alaplében.

A tonhal steak-eket a sütést megelőzően legalább 10 perccel előbb sózzuk, borsozzuk, nem sütés közben (mert nincs rosszabb a sótlan halnál)! A szeletek mindkét oldalát bekenjük olívaolajjal, és forró grillserpenyőben 1,5-2 percig sütjük oldalanként. Lehet kísérletezni a sütési idővel, attól függően, hogy ki mennyire átsülve szereti. Esetünkben a jól átsült verzió készült.

A Tchibo-nál vettem még januárban egy ételgyűrű szettet, ebbe rétegeztem felváltva a kölest és a zöldséget. De ennek hiányában PET palackból is barkácsolhatunk, pl. ha levágunk egy”szeletet” –mondjuk egy ásványvizes palackból. Még jobb megoldás lehet egy kiürült kukoricakonzerves doboz, aminek az alját is levágjuk.

SÜTIBE ZÁRT SZÍV a romantikusoknak, akiknek a belső az, ami igazán számít.

Mindenképp valami szív alakút szerettem volna sütni, de egy szív formatorta olyan csöpögősnek tűnt. Szív alakú kekszek megint csak nem jöhettek szóba. Végső elkeseredésemben fogalmazódott meg a szív alakú farsangi fánk gondolata, kimerítve a farsangot és a Valentin-napot is egyszerre. De végül ez is gyenge próbálkozásnak találtatott. És ekkor jött a megváltó ötlet: kívül teljesen hétköznapi alakkal, de belül annál „szívesebb” formával. Maradéktalanul beleszerettünk, ezért I LOVE YOU sütinek kereszteltük…

Hozzávalók:

30 dkg liszt

15 dkg porcukor

12 dkg puha vaj

2 tojás

1 cs. sütőpor

1 ek. vaníliás cukor (1 csomag porcukorba 1-2 vaníliarudat szúrok, már akár 1 hét múlva használható)

125 ml tej

2 ek. natúr kakaópor + 2 ek. víz

reszelt narancshéj

A tetejére:

5 dkg mascarpone

1 ek. porcukor

2 ek. cointreau narancslikőr

Eszközök:

10 x 6 cm-es szögletes formák

3,5 cm átmérőjű szív kiszúróforma

A vajat a cukorral, vaníliás cukorral, narancshéjjal habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat. Tovább keverjük és hozzáadjuk a sütőporos lisztet. Végül lazítjuk a tejjel. A tésztát megfelezzük. Egyik felében elkeverjük a kakaóport + 2 ek. vizet, és a masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk 1,5 cm vastagon. 170 fokon kb. 15-20 percig sütjük. Ha kihűlt, 3,5 cm átmérőjű szíveket szúrunk ki belőle. A formákat negyedéig megtöltjük a sárga masszával, és a kiszúrt szíveket szorosan egymás mögé „tapasztva” a masszába helyezzük. A maradék sárga masszával kitöltjük a szívsort körülvevő hézagot, és a tetejét is beborítjuk vele. Kissé megütögetjük a forma alját, hogy a sárga massza biztosan egyenletesen elosztódjon. 170 fokon minimum 25 percig sütjük. Ajánlatos tűpróbát végezni.

Ha a sütik kihűltek, vonjuk be a tetejüket a narancslikőrrel ízesített mascarponéval. Végül szórjuk meg piros szívecskés cukorkonfettivel.

A szegények krumplijának is nevezett csicsóka házassága parmezánnal, rozmaringgal , snidlinges tejföllel.

 Új szereplő érkezett a konyhánkba a csicsóka személyében. Pontosabban nem is annyira új, mert legalább két éve, hogy először megvettem a piacon egy idős anyókától az első gumókat, de azok nem a fazékban végezték, hanem a kert gyomrában mélyre ásva, a saját termés reményében. Pedig annyiszor elterveztem más bloggerek próbálkozásain felbuzdulva – hogy most vagy soha – én is megfőzöm, de mindezidáig a végső csapás elmaradt. Tavaly el is felejtettük, hogy nekünk is van a kertben, de az idén még a farkasordító hideg előtt felástunk néhány tövet. Így most a következő recept alanyául a saját csicsókatermésünk szolgált.

A lepény alapja egy vékony, ropogós tészta, rajta snidlinges tejföl, hajszálvékonyra szelt csicsóka, és a rozmaringos-parmezános morzsa ropogósra sülve a tetején. Összességében a konbináció jól harmonizál a csicsóka jellegzetes „szotyolaízével”, ami ugye nem hiba, mivel a csicsóka a napraforgóval sógorsági viszonyban áll. :)))

Sokszor és sok helyen olvastam, hogy mennyire hálás növény, mivel ápolást nem nagyon igényel, és mégis akár 1 kg is megteremhet egy tő alatt. Nálunk azért ennyire nem volt bő a hozam, de ezt betudjuk a száraz nyárnak és a kevés locsolásnak. Az idén majd jobban tutajgatjuk, megér az ügy egy-két lapátnyi trágyát is, az újabb konyhai kísérletezések örömére.

Hozzávalók a lepénytésztához:

25 dkg liszt

20 dkg sűrű joghurt vagy tejföl

6 dkg vaj

só

A lepényre:

15-20 dkg csicsóka, vékonyra szelve

1,5 dl tejföl

½ csokor snidling, apróra vágva

5 dkg reszelt parmezán + 5 dkg ementáli sajt

2 ek. zsemlemorzsa

olívaolaj

só, bors, rozmaring

A lepénytésztához elmorzsoljuk a vajat a sóval elkevert liszttel, hozzáadjuk a joghurtot (én 2 x 2 dl joghurtot konyhai papírtörlővel bélelt szűrőbe öntöttem, és hagytam 1 órán keresztül a felesleges savót lecsepegni) és sima tésztává dolgozzuk. Hagyjuk fél órát pihenni, majd kb. 1 cm vastagságúra nyújtjuk, és megkenjük a snidlinggel elkevert tejföllel. Borítsuk be egyenletesen a csicsókaszeletekkel, sózzuk, borsozzuk. Végül locsoljuk meg az olívaolajjal, és egyenletesen szórjuk meg a kétféle sajttal és rozmaringgal elkevert zsemlemorzsával. Süssük 180 fokon kb. fél óráig.

Mangalicának lenni elég hátrányt jelent manapság. Nem elég, hogy szőrös, amely kimondottan előítéletet szül a csupasz testű szépségideálok korában, hanem ráadásul finom a húsa. És ezt akármennyire is titkolja, a csúcsragadozók (az emberek) egyre nagyobb számban fedezik fel.

Mi például – már nem először – az éves budapesti mangalicafesztiválon eredtünk a zsírmalacok nyomába. A szervezők nem könnyítették meg a dolgunkat: a szokásos városligeti helyszín helyett idén a belvárosba kellett mennünk, ahol a parkolás nem az a magától értetődő feladat. (Az egyik árus szívta is a fogát, hogy szerinte sokkal kisebb helyre zsúfolták őket.) Úgyhogy a Szabadság téren állították fel a megannyi pavilont, és a látogatók a szűk terek miatt szinte egymás sarkát taposták. Ráadásul a díszkövekre sem volt tanácsos rálépni a csúszásveszély miatt.

Egy ilyen fesztiválon azonban nemcsak a bundás, simogatnivaló malacokkal találkozhatunk, hanem a különböző kézműves iparosok tárgyaival, házilag készült élelmiszerekkel és az átlagnál jóval több ősmagyar vallású emberrel és rovásírással.

Be is vásároltunk derekasan (a derekunk majd leszakadt a sok cipelnivalótól, például a köleses-májas hurkától, a mangalica disznósajttól, a füstöltcsülök-pástétomtól meg a jól megérlelt bivalysajttól), de este már a mangalicahurka vígan sült a serpenyőben, és nem is élte meg a reggelt.

Íme egy kis fényképes beszámoló a hétvégi mangalicafesztivál szombati napjáról!

A szokatlan hideg és a hamisítatlan karácsonyi filmes hangulat miatt nem csak a mangalicákon volt szőr.

A mangalica nem hal meg, csak átalakul.

A fesztivál sztárjai, avagy mangalicák live.

A fesztivál nem pont a fitnesz jegyében telt.

Persze voltak azért  különféle sajtok tehén-, kecske- és bivalytejből is...

...de a látogatókat leginkább a HÚSok érdekelték.

Pedig vót itt kérem minden, mint a bucsuba'

Előkerült például egy echte sárkányfűárus!

A cukiságért folyó versenyben a mangalicák fő versenytársa ő volt.

És végül nézzétek meg a legviccesebb, igazi mesés csengésű településnevet!

Hétvégi zsíroskenyérpartyra készült ez az arab ízvilágot idéző szendvicskrém, egy calvados-zselés csirkeszív rillette kíséretében, hogy azért a tematikához is hű maradjak. Ami azt illeti, tartottam tőle, hogy a kutya se fogja enni, és inkább a hagyományos zsír + hús párosítás tarol majd. Ezzel szemben ahogy elnéztem a kenyerüket vígan falatozókat, szemmel láthatóan nekik is bejött ez az egyszerre sós-édes-gyümölcsös-fűszeres ízvilág.

Mi is nagyon szerettük! Ezért ma készült belőle egy újabb adag, most saját részre – gombhoz a kabát elvből bagettet is sütöttem hozzá, de a fotózást már nem volt ideje megérni, ugyanis még frissiben az utolsó morzsáig elfogyott.

Hozzávalók:

Most 20 dkg brie sajt, de fetából is szoktam.

5 dkg vaj

kb. ½ dl tejszín

kb.½ dl mangópüré (Ázsia boltokban, Corában kapható. Vagy friss mangóból saját kezűleg.)

1 ek. tahini

7 dkg apróra vágott magozott datolya

annyi őrölt dió, hogy a krém kenhető állagú maradjon

½ csokor koriander zöld

só, de csak akkor, ha nem fetát használok

Ha brie sajtot használok, a fehér penészréteget alaposan levágom a sajtról. Csak a krémes rétegre lesz szükség. A robotgép keverőtáljába mehet a sajt, vaj, tejszín, amit habosra keverek. Utána az őrölt dióval, apróra vágott datolyával, mangópürével, tahinivel és a felaprított korianderzölddel tovább keverem, míg egyneművé nem válik.

A kenyér, amit nem kell szeletelni, nyugodtan nekiugorhatunk kézzel, sőt kötelező, mert szeletelve elveszti réteges állagát. Langyosan a legjobb körülülni és már huzigálhatjuk is a sajtos rétegeket.

Ha hétvége, akkor kenyérsütés! Na nem mint ha hétköznap nem lehetne, de a szombat reggel számomra elképzelhetetlen friss, ropogós házipéksüti nélkül. Ez a kenyér pedig az egyik legjobb választás a hétvégi meghitt családi reggelik eltöltésére. Elég előző este bedagasztani és betenni éjszakára a hűtőbe, reggel kis pihentetés után máris dolgozhatunk vele. Az eredmény pedig az abbahagyhatatlanul finom kategóriába sorolható. Kívül ropogós, belül puha és eszméletlenül sajtos. Levendulás málnalekvár fogyott hozzá.

Hozzávalók:

42 dkg liszt

1 ek. cukor

2,1 dkg élesztő

1 kk. só

140 ml tej

2 tojás

4 dkg vaj

10 dkg cheddar sajt

A rétegek közé:

4 dkg olvasztott vaj

10 dkg cheddar sajt

A lisztet összekeverem a sóval, cukorral. A vajat felolvasztom, hozzáadom a tejben feloldott élesztőhöz és beleütöm a tojásokat is. Dagasztógéppel összedolgozom a liszttel, közben beleszórom a reszelt sajtot, majd hagyom, hogy a gép helyes kis gömbőcöt gyúrjon.

Nedves konyharuhával letakarom és a duplájára kelesztem. Ha megkelt, lazán átgyúrom és kb. 30x30 cm-es négyzetlappá nyújtom. Megkenem az olvasztott vajjal, és egyenletesen megszórom a reszelt sajttal. A négyzetlapból 6 csíkot vágok, és egymásra illesztem őket (közben jól lenyomkodom a rétegeket, hogy minél jobban egymáshoz tapadjanak).

A kapott „tornyot” is 6 részre vágom, és a vágási felületükkel fölfelé egy 30x12-es sütőformába helyezem őket, a lehető legszorosabban. Hagyom, hogy a duplájára keljen, majd 170 fokon kb. 40 percig sütöm. Ha nagyon pirulna, fóliát teszek rá.

Ma kezdődik az ünnep! Na jó, nem nálunk, hanem a Föld lakosságának jelentős részét kitevő Ázsiában. Ugyanis a mai nap, vagyis január 23. a kínai naptár szerint a holdújév kezdete. Most azonban nem az itthon is egyre népszerűbb kínai gasztronómiában mélyedünk el, hanem a vietnamiban.

Tết – így nevezik a vietnamiak saját újévi ünnepüket, amely annyit jelent: Az Első Reggel Ünnepe. Egy a vietnami ízeket testközelből ismerő barátunk jóvoltából most három ínycsiklandozó recepttel ismerkedhettek meg. Mire a vendégposzt végére értek, garantáltan sajnálni fogjátok, hogy nincs vietnami rokonotok…

Vendégposztolónk, Csilla:

Édesanyám vietnami, ezért számomra a paprikás csirke és a tavaszi tekercs egyformán a mindennapi étkezés része volt. Gyerekkoromban a látogató barátok, rokonok hozták a hozzávalókat a bőröndben, ami pedig hiányzott, azt a receptek átalakításával pótoltuk. Most, hogy szinte mindent lehet kapni itthon is, sokkal több lehetőségünk van „igazi hazait” főzni, de számomra a magyar viszonyokhoz igazított, egyszerűbb receptek jelentik az otthon ízét.

Január 23-án a sárkány (méghozzá a víz sárkányának) évébe lépünk. A sárkányhoz kötődő élelmiszerek a búza és a szárnyashús, ezért próbáltam pár olyan egyszerű receptet összeszedni, amivel megünnepelhetjük a holdújévet.

A hagyományos bánh chưng elkészítésére nem vállalkoznék: a világot jelképező, négyszögletes rizsételt régen a családok maguk készítették el, ma már külön erre szakosodott falvakban gyártják a kívül zöld, belül mungóbabot és húst rejtő rizstortákat, amelyeket egy egész éjszakán keresztül kell főzni. Frissen is jó, én azonban akkor szeretem a legjobban, ha már kezd kissé szikkadni a rizs – olajon körbepirítva a nyolcadokra vágott bánh chưngot laktató és igazán különleges ételt kapunk, ahol a külső pirult, ropogós réteg és a krémes, ragacsos belső alkot kellemes kontrasztot.

De még ha ezt a receptet nem is tudom megosztani, néhány másikat igen…

Vietnami csirkehúsleves

(Phở gà)

Vietnamban egész nap kapható a húsleves az utcai árusoknál, de elsősorban reggeli étel: egy jókora tányér forró, rizstésztás leves akár egész napra elegendő erőt ad a munkához. Főétkezésnél kisebb adagot esznek, de nem feltétlenül első fogásként: levest akkor kell enni, amikor az ember meg akar pihenni két fogás között; a gyomor megnyugszik és utána lehet folytatni a lakomát.

Vietnam emblematikus levese a phở bò, vagyis a marhahúsleves, de most a szintén népszerű csirkehúslevest mutatom be.

Hozzávalók az alapleveshez:

2 jókora vöröshagyma

fél arasznyi gyömbér

egy egész csirke, darabokra vágva, belsőségek nélkül

5 liter víz

1,5 ek só

3 ek halszósz (ázsiai boltokban kapható)

3 dkg puha nádcukor

2 ek koriandermag

1 csillagánizs

4 szegfűszeg

kis csomag koriander

Tálaláshoz:

75 dkg  széles rizsmetélt (bánh phở)

friss korianderzöld

3-4 szál zöldhagyma vékonyan felmetélve

1 vöröshagyma papírvékonyra vágva és 30 percre hideg vízbe áztatva

Esetleg babcsíra, thai bazsalikom, csili, lime

A megmosott, héjastul félbevágott hagymákat és a fél centi vastag karikákra vágott gyömbért egy serpenyőben kicsit megpirítom, majd félreteszem. A koriandermagokat is megpirítom kissé, míg nem érezni az illatukat. A darabokra vágott csirkét vízben felforralom, leöntöm az első vizet róla, majd öt liter vízzel egy fazékban felteszem főni. A hagymát, gyömbért, koriandermagot, szegfűszeget, csillagánizst, a korianderzöld szárát beleteszem a vízbe a halszósszal, nádcukorral és sóval, majd felforralom az egészet. Lassú tűzön, fedő nélkül főzöm háromnegyed órán át.

A csirkét kiveszem, a húst lefejtem a csontról, de egyelőre nem bontom tovább, csak ha már teljesen kihűlt. A csontokat visszateszem a levesbe, és még másfél órán át gyöngyöztetem a levesben. Ha az idő letelt, átszűröm a levest egy másik lábosba, és ha kell, igazítok az ízén (cukor, halszósz, só).

A rizstésztán tíz percre langyos vízbe áztatom. Amíg ázik, a csirkehúst felszeletelem, a hagyma zöldjét felkarikázom, felaprítom a korianderzöldet. Amikor összeállítom a tálakat, egy lábosban vizet forralok, és egy lobogó vízbe mártott fém szűrőben másfél perc alatt adagonként kifőzöm a tésztát, majd ugyanilyen módszerrel megfonnyasztom a karikákra vágott vöröshagymát is, és elosztom a tálakban. A tetejükre rendezem a húst, a zöldhagymát és a korianderzöldet, majd a forró levest rámerem és azonnal tálalom. Van, aki szeret bele lime-ot csavarni, mások csiliszószt vagy friss csilit tesznek bele. A lényeg: tűzforrón, szürcsölve kell enni.

Karamellás sertés kókusszal

Végtelenül egyszerű ételről van szó, ami flancmentessége ellenére különleges és egzotikus. A vietnami konyha is szeret játszani a sós és édes párosításával, és több olyan recept létezik, amelyik a karamellszószon alapul, különösen finom például a karemellás harcsa; nálunk ez a sertéshúsos verzió szokott leggyakrabban előfordulni.

Hozzávalók:

60 dkg sertéshús (comb, lapocka vagy akár bőrös malac)

egy kókusz

halszósz

15 dkg cukor (igen, tényleg ennyi)

A húst falatnyi kockákra vágom. A kókuszt megpucolom: a hegyesebb végén lévő három „szem” közül az egyiket kés hegyével vagy dugóhúzóval kifúrom, egy pohárba folyatom a levét és félreteszem, aztán tíz percre 200 fokos sütőbe tolom a kókuszt. Utána már elég finoman megveregetni egy kalapáccsal ahhoz, hogy a héja elváljon a belsejétől és széttörjön. A vékony barna réteget lehámozom egy késsel, és a kókusz húsát akkora darabokra vágom, mint a kisujjam utolsó perce. Ez volt a recept legbonyolultabb része, ennél már csak egyszerűbb lesz.

Fél pohár cukorból és vízből sötét karamellt készítek; amikor már barna, beleteszem a húst, kicsit körbepirítom, aztán felöntöm a kókusz levével és 4 evőkanál halszósszal. Hozzáadom a kókusz darabkákat is. Megvárom, míg a karamell feloldódik, aztán sózom, ha még szükséges, és fedő alatt lassú tűzön készre párolom. Tálaláskor metélőhagymát szórok rá.

Citromfüves-csilis csirke

Hozzávalók:

4 db filézett csirkecomb

4 szál zöldhagyma

1 ázsiai citromfű

1-2 thai csili

másfél tk cukor

fél tk só

1 tk enyhe curry (pl. Madras curry)

3 ek halszósz

fél pohár kókusztej

korianderzöld

2 ek olaj

A csirkét falatnyi darabokra vágom, elkeverem a halszósszal, a cukorral, a sóval és a curryvel, hagyom állni egy negyedórát. Addig hajszálvékonyan felvágom a citromfű szárának fehér részét és a csilit, majd a hagymák fehér felét. Az olajon kicsit megfuttatom a hagymát a citromfűvel és a csilivel, majd, amikor már kezd összeesni, hozzákeverem a csirkehúst és körbepirítom, hogy egy kis színt kapjon. Végül hozzáöntöm a kókusztejet és puhára főzöm a húst. Tálaláskor a hagymák zöldjével és korianderrel megszórom.

A főételekhez jázmin rizst vagy xoi vot szoktunk kínálni. Utóbbi ragacsos rizs és beáztatott mungóbab keverékéből áll, amit rizsfőzőben (szerintem az alap konyhai felszereléshez tartozik) főzünk meg, bár hagyományosan külön-külön puhára gőzölve illenék elkészíteni. És mindig, mindenhez jár a párolt zöldség és a saláta, mely utóbbi salátalevelekből és vietnami, erős ízű fűszernövényekből áll, pl. bizonyos Perilla-félékből vagy thai bazsalikomból. Ezeket magukban vagy vízzel hígított halszószba mártogatva esszük a húshoz és a rizshez.

Természetesen egy igazi holdújévi menü nem áll meg három fogásnál; legalább tíz-tizenöt különféle étel szokott az asztalra kerülni, és ki-ki azt eszi, amit éppen megkíván. A lakoma órákon át tart, hogy aztán rövid pihenő után újra folytatódjon, mivel mindig érkezik új vendég, akit meg kell kínálni.

Mit csinálunk akkor, ha egyik kedvenc sütinkből 10 darabért egy ezrest is elkérnek a boltban? Hát elkészítjük mi magunk, méghozzá úgy, hogy a töredék összegből több mint dupla mennyiség is kijön!

A héten elszántuk magunkat a nagy karácsonyi rom eltakarításra. Felszámoltuk a karácsonyfát, és vele együtt a karácsonyi kellékek, sütis pléhdobozok is elkerültek a szekrény mélyére. Azonban az egyik doboz ravaszan megbúvott a fa alatt, így történhetett meg, hogy a mézeskalácsfigurák teljesen homályba vesztek az ünnepek alatt. Most viszont az ünnepek után egy hónappal itt álltunk egy raklapnyi mézesfigurával. Mi legyen velük? Kis töprengés után marlenka golyó lett belőlük! Máskor is csináltam már, de akkor mézeslapokból, amibe nem szoktam mézeskalácsfűszert tenni. Aki nem a romeltakarítás miatt fog az elkészítésébe, inkább a mézeslap tésztájával próbálkozzon, mert úgy autentikusabb ízvilághoz jut. A marlenka egyébként abbahagyhatatlanul finom. Bele sem merek gondolni, hogy hány kalóriát vehettünk magunkhoz az alatt a fél óra alatt, míg elfogyott!

Diós marlenka golyó

Hozzávalók:

30 dkg mézeskalács vagy mézeslap morzsa* +a hempergetéshez

8 dkg darált dió

5 dkg olvasztott vaj

karamellkrém

kb.1 dl tej

Karamellkrémhez:

18 dkg cukor

70 ml víz

1,5 dl tejszín

Krémhez:

1 tubus sűrített tej

12,5 dkg mascarpone

1. lépés

A karamellkrémhez a cukorból és vízből sötét szirupot főzünk. Levesszük a tűzről, és hozzáadjuk a tejszínt (vigyázat, nagyon bugyog!), elkeverjük és kihűtjük.

2. lépés

A töltelékhez összekeverjük a mascarponét a sűrített tejjel és betesszük a fagyasztóba kb. 1-2 órára, hogy jól formálhatóvá váljon. Ha már elég szilárd, pici 1,5 cm-es golyókat / kupacokat – ahogy sikerül – formázunk belőle (vigyázat, a kézmelegtől nagyon olvad! )

Majd a kis kupacokat visszatesszük további fél órára a fagyasztóba.

3. lépés

A golyómasszához összedolgozzuk a hozzávalókat, ha nem áll össze, adhatunk még hozzá tejet. Amíg a „golyóbelsőnk” hűl, a masszát pihentetjük, hogy jól összeálljon.

Összeállítás:

A megfagyott tölteléket a masszával együtt kb. 3 cm átmérőjű golyokká formázzuk, végül meghempergetjük a maradék mézeskalács morzsában. Szobahőmérsékleten a legfinomabb, de hűtőben tároljuk!

Nálam ebből a mennyiségből 25 golyó lett.

*Mézes lapok:

44 dkg liszt

20 dkg cukor

6 dkg vaj

2 tojás

2 ek. méz

1 kk. szódabikarbóna

annyi tej, hogy jól nyújtható masszát kapjunk

A hozzávalókat összegyúrjuk, fél cm-re nyújtjuk, és 170 fokon világos barnára sütjük.

Lassan sült marhapofa speclivel

Éjjeli baglyok, figyelem! Aki képes hajnalig filmet nézni, de a korai kelés áldozatát nem hajlandó meghozni a vasárnapi ebédjéért, viszont szereti a déli harangszó mellett a kanalát szájához emelni, akkor neki ez a recept a tuti befutó.

Ráadásul sok munka sincs vele, leszámítva a spéclit. A sütő egész éjjel helyettünk dolgozik (80 fokon!), megspórolva nekünk a sparhelt melletti ácsorgást. Igen, nekem is eszembe jutott az áramszámla, de talán a téli zimankó mellett még jól is jön egy plusz hőforrás. A recept Mautner Zsófié.

Sokat nem változtattam rajta, az elkészítésnél a sütőben sült verziót vettem alapul. Az előkészített pofákat, ugyanabban a serpenyőben amiben megpirítottam, lefedve este 11-kor toltam be a sütőbe, reggel 10-kor pedig késznek nyilvánítottam. Köretként pedig Huszár Krisztián (MÁK) speclijét nyeltük, mint kacsa a nokedlit… Ez esetben a specli az összetevőket véve „fine dining nokedli” – tényleg nagyon ott volt!

Összegzésként leírhatom, hogy ennyire szaftos (nem zsíros) húst még életünkben nem ettünk.

A ragacsos cupákrétegek szerelmeseinek kötelező menet!

Mivel a hazai marhahús-kínálat nem legszokványosabb tagjáról beszélünk, nem árt előre megrendelni a hentesnél. (A marhapofa egyébként nemcsak nálunk számít különlegességnek, hanem még Nagy-Britanniában is. Ott a kilencvenes évek kergemarhakór-járványai nyomán kitört hisztériában tűnt el a polcokról. Ahogy egy ottani szakíró megjegyzi: még most is, a kedélyek lecsillapodása után sem árt, ha némi borravalót csúsztatunk a hentes zsebébe, hogy megkapjuk ezt a nem mindennapi csemegét.) A METRO-ban általában szoktam látni kb. 2-3 kg-os kiszerelésben. Legutóbb a bosnyák téri piacon sikerült ráakadnom egy kilónyi mennyiségre, de a Vámházon nagyobb az esélye az előfordulásának. Árát tekintve pedig az átlag marhahús árakban kell gondolkodni. 

Ez a hónap az újévi fogadalmak időszaka. Jómagam például megfogadtam, hogy jobban oda fogok figyelni a hűtőszekrény tartalmára, és kerülni fogom a hörcsögeffektust.

Többször megesik, hogy megfeledkezem egy uborkáról a fiók mélyén, aztán a legközelebbi vásárlásnál becsúszik egy újabb a kosárba, míg szegény elsőszülött emiatt a kukában köt ki.

Az ilyen balesetek végett átrendeztem a hűtőt, hogy szépen átlátható legyen. Nem fogom agyonzsúfolni, inkább fogyjon el a meglévő nyersanyag! Ebből a megfontolásból született meg a tegnapi kímélő vacsi, és legalább a zöldséges fiók is még időben leürítésre került. Az eredmény egy jófajta sültzöldség-leves lett paprikás tejföllel, a karácsonyi eszem-iszom után elcsigázott gyomrunk megelégedésére.

Téli sültzöldség leves paprikás tejföllel: a hozzávalók

2 közepes krumpli

1 közepes sárgarépa

1 közepes fehérrépa

1 paradicsom

kis darabka káposzta

néhány szem kelbimbó

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1-2 babérlevél

2 ágacska kakukkfű

olívaolaj, só, bors

2 ek. citromlé

fél liter csirkealaplé + 2dl víz

Opcionálisan némi fehérbor

A megtisztított zöldségeket tepsibe raktam, megöntöztem kevés olívaolajjal, tettem rájuk 2 ág friss kakukkfüvet, őrölt borsot és 1 jó nagy babérlevelet. 180 fokon kb. fél órát sütöttem. Akkor jó, ha a zöldségek szép élénk karamell színt kaptak. Ettől lesz a leves karakteresebb ízű a hagyományos zöldségkrémlevesnél.

A megsült zöldségekből eltávolítottam a fűszereket, majd a csirkealaplével+vízzel+borral, citromlével turmixoltam, fűszereztem, végül egyet rottyantottam rajta.

A paprikás tejfölhöz a 2 dl tejfölt elkeverek 1 ek darált paprikakrémmel. A leves mellé kínálom.